AZ IGAZI BÖJT
(1.RÉSZ)

Van az, az ige vers az Ószövetségből, ami arról beszél, hogy az Isten szerinti böjtölés, hogy micsoda, és hogy ez megegyezik, hogy ez rá mutat arra, hogy a szüntelen imádkozó élet, és a böjtölő életforma, hogy az Isten Fiának a beszédein való gondolkodás, és az által való élés, és a böjtölés pedig a világ kívánságairól, a világban levő dolgok kívánásáról való lemondás.

Ézs 58:1 Kiálts teljes torokból, ne kíméld! Emeld föl hangodat, mint a kürt, és jelentsd ki népemnek bűneit és Jákób házának vétkeit!

Tehát itt meg állunk egy pillanatra, gondolom, hogy szembetűnik mindenkinek, hogy Jákob házának a vétke, tehát a Németh Sándor hazugságaival ellentétbe, a Jákob háza nem volt olyan tiszta amilyennek ők beállítják, ők bűnbocsánatra, és örök életre méltók nem voltak egyáltalán.

Ézs 58:2 Ők mindennap keresnek engem, és szeretnék megismerni útjaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot cselekszik, és nem hagyja el Istene törvényét. Igaz ítéletet kérnek tőlem, és Isten közelségét kívánják.

Látjátok, itt is igaz az, hogy csak a szájukkal szerették az Istent, de a cselekedeteikkel tagadták, tehát, hogy az egy olyan nép volt, ami szerette volna megismerni az Isten útját,
az Isten dolgát, szeretett volna igazságban járó, igazságot cselekvő nép lenni, ami nem hagyja el az Istent, hogy ha kérik majd az Istent, akkor majd Ő a közelségével válaszol neki, de nem ez történt egyáltalán

Ézs 58:3 Miért böjtölünk, ha te nem nézed, miért gyötörjük lelkünket, ha te nem tudsz róla? Íme, böjtölésetek napján kedvteléseiteket űzitek és robotosaitokat hajszoljátok.

Ez is azt hiszem önmagáért beszél,hogy megkérdezik az Istent,hogy miért böjtöljünk,hogy ha te nem tekintesz a mi böjtölésünkre,és lelkünknek a gyötrésére,és akkor Isten vissza válaszol,hogy amikor ti böjtöltök,akkor ti a böjtölésetekkor ti a saját kedvteléseiteket űzitek,és tehát ugyanazokat a dolgaitokat művelitek,és hajszoljátok.

Ézs 58:4 Íme, pereskedve és versengve böjtöltök, és gonoszul, ököllel sújtotok le. Ne úgy böjtöljetek, ahogyan ma, ne úgy, hogy hallani lehessen hangotokat a magasságban!

Idekapcsolódik az, hogy mikor megfeddte őket a Megváltó, hogy hát azért böjtöltök, hogy az arcotokat eltorzítva, lássa a nép, és akkor ilyen nagy megszentelődött rabbinak tekintsenek benneteket, akik tudják az igazságot, és szentül élnek, és az embereket be tudták ezzel a trükkel csapni, de az Istent nem tudták,

Ézs 58:5 Hát ilyen az a böjt, amelyet én kedvelek, és ilyen az a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, és zsákot vesz föl, és hamut terít maga alá, azt nevezed te böjtnek és az ÚR kedves napjának?

Ézs 58:6 Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz?

Milyen megható, hogy Isten vélekedése a böjtről mennyire más, hogy Ő nem gyönyörködik abban mikor az emberek gyötrik a testüket, hogy nem esznek, nem isznak,meg eljátsszák a nagy felfuvalkodott hóhányót, a hazugságokat terjesztő vallási vezetőket,
hanem abban gyönyörködik az Isten, amikor az ember a saját maga fontos dolgairól lemond,annak való robotmunkának a végzéséről,és azt mondja, hogy hát nem az a böjt amit kedvelek,hogy megnyitod a gonoszság bilincseit,

Tehát, hogy elmondod az embereknek azt, hogy a bűn, amiben élnek fogságban tartja őket, és ez miatt halálra vannak ítélve, és az ítélet vár rájuk, és hogy ezzel az információval motiválni lehet az embereket, hogy hagyjanak fel a bűncselekvéssel, a bűnös életmóddal,
tehát ez jelenti azt,hogy megnyitni a gonoszságnak a bilincseit,megoldod az iga köteleit,tehát amikor látjuk,hogy valaki mellettünk szenved,ahelyett,hogy jó keresztényként beülünk a gyülekezetbe,azonnal elrohanunk mikor látunk valakit szenvedni,ez a tendencia ma már a kereszténységbe,

Ha látnak valakit szenvedni, elrohannak a gyülekezetbe, és azonnal neki állnak énekelni, táncolni, meg szórni a pénzt a vezetőknek az életére, és akkor azt hiszik, hogy majd ezért meghallgatja az ő imádságukat, hogy majd megsegíti azt az embert, aki az iga alatt nyög, és szenved a bajaiban.

Az Isten aktív követőket, aktív tisztelőket keres, akik az Isten természetében élve, és az Ő igazságaiban élve tisztelik az Istent, az Atyát, ugye ezt mondja az ige is, és be kell fejezni az ide-oda rohangálást, ide-oda járkálást, és el kell kezdeni a környezetünkben körülnézni, hogy kinek van szüksége bármilyen dologra, kinek van szüksége lelki tanácsadásra, ki az, aki keresi az üdvösséget, és még nem találta meg, és látszik az életén, hogy egy elszánt, összetört élet, ami akkor is tűzön-vízen keresztül is megtartotta az igazsághoz való ragaszkodást.

Tehát akkor az ilyen embernek megnyitni a mennyországot, és segíteni neki abban, hogy a viselkedésével, felfogásával hogyan engedelmeskedjen az Istennek, hogy így azt az Istent megtalálja, akit keres az, az ember, azt mondja, szabadon bocsátod az elnyomottakat, ugye beszéltünk arról, hogy sátán az emberiség elnyomójának, taposójának van nevezve az egyik próféciában, t.ehát azok, akik ennek a világnak a gyötrésétől szenvedtek el lettek nyomva, másodsorban a gyülekezetekben, az ilyen embereknek el kell mondani, hogy ne rendeljék alá magukat ezeknek az erőknek és hatalmaknak, mert Istennek nem az a célja, hogy az ember az egész életen keresztül egy ilyen elmarasztalásban, egy ilyen kordába tartásban legyen, ahol az ember személye teljesen eltűnik,

Ézs 58:7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől.

Ézs 58:8 Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ.

Íme Hermász pásztorától (Ókeresztény) példázat:

 V. PÉLDÁZAT

54.

I. 1. Böjtölésemben egy hegytetőn ültem, és hálát adtam az Úrnak mindenért, amit tett velem, majd a Pásztort láttam ott, hogy mellettem ült, és megszólított: Miért jöttél ki ide ilyen korán? Mert stációt tartok – válaszoltam rá. Mi az a stáció?

2. Böjtölök, Uram, – mondottam. – Miben áll a te böjtölésed, hogyan böjtölsz? – Ahogyan szoktam, úgy böjtölök Uram.

3. – Nem tudtok ti Istennek tetszően böjtölni, mert ez a böjtölés semmit sem ér; haszontalan az, ahogyan ti böjtöltök. – Miért mondod ezeket, Uram? Azt mondom neked – folytatta –, nem böjtölés az, ahogyan ti gondoljátok, de megtanítalak tégedet arra, hogy milyen az Úr előtt kedves és tökéletes böjtölés. Igen, Uram, – válaszoltam – jót teszel velem, ha megismerhetem az Istennek tetsző böjtölést. Halljad hát – mondotta.

4. Az Isten nem akar ilyen hiábavaló böjtöt, mert ezzel a böjtöléssel semmi igazságosságot nem cselekedtek az Isten színe előtt. Az Úrnak tetszően így tudsz böjtölni:

5. Életedben semmiféle rosszat ne tegyél, hanem tiszta lélekkel szolgáljál az Úrnak, tartsd meg a parancsolatait, járj az ő törvényei szerint, és semmiféle rosszra irányuló vágyódás ne merüljön fel a szívedben. Bízzál az Istenben, mert ha ezeket megteszed és féled őt, távol tartod magadat minden rossz cselekedettől, és így neki fogsz élni. Ha megteszed ezeket, nagy és Istennek tetsző böjtöt tartasz.

II. 1. Halljad hát a példázatot, amit a böjtöléssel kapcsolatban mondok el néked! 

2. Egy ember, akinek sok szántóföldje és szolgája volt, a földje egyik részében szőlőt telepített. Majd kiválasztotta az egyik tiszteletben álló és megbízható szolgáját, útra kelés előtt magához hívatta és ezt mondotta neki: Vedd kézbe a szőlőt, amit ültettem! Visszatérésemig karózd meg, mást ne is tegyél vele. A parancsomat viszont tartsd meg, ennek fejében szabaddá teszlek! Kiment pedig a rabszolgának ura az eltávozásra. 

3. Elutazása után a szolga fogta és megkarózta a szőlőt, amikor a karózást befejezte, látta, hogy tele van gyomnövénnyel.

4. Így gondolkodott magában: Az uram parancsát már megtettem, de most fölásom a szőlőt, felásottan jobban fog kinézni, és a gyomok nélkül több termést is ad, mert így a gaz nem tudja elfojtani. Fogta magát és felásta a szőlőt. Kitépett minden gyomnövényt, ami csak ott volt a szőlőben. Így a szőlőskert szebb lett és fejlődött, mivel nem volt gyom közötte, ami elfojthatta volna.

5. Bizonyos idő elteltével visszatért a szántóföld és a szolga ura, és kijött a szőlőbe is. Amikor meglátta a szépen karózott szőlőtőkéket, és azt, hogy felásta, meg a gyomnövényeket is kitépte közüle, hogy ezáltal a szőlő szépen fejlődött, igen megörült a szolga munkájának.

6. Odahívta szeretett fiát, aki az örököse volt, meg a barátait, akik a tanácsadói voltak, és elmondta nekik, hogy mit parancsolt meg a szolgájának, és mennyit talált elvégezve ott. Azok a szolgával együtt örvendeztek, hogy ilyen tanúságot tett mellette a gazdája.

7. Elmondta azt nekik: – Ennek a szolgának megígértem, hogy szabaddá teszem, hogyha parancsaimat megtartja, amelyeket neki megparancsoltam. A parancsaimat megtartotta, sőt még többet is dolgozott a szőlőmben, és ezzel örömet szerzett nekem. Ezért a munkájáért én a fiam örököstársává akarom tenni, mivel helyesen gondolkodott, amikor nem hagyta azt (a gazban), hanem megmunkálta.

8. Ehhez az elhatározáshoz a tulajdonos fia is szívesen hozzájárult, hogy a szolga örököstársa legyen a fiúnak.

9. Néhány nap elteltével lakomát rendezett a ház ura, és a lakomáról ételt küldött a szolgának. Ő átvette az urától kapott ételeket, csak annyit tartott meg magának abból, amennyire szüksége volt, a többit pedig továbbadta szolgatársainak.

10. Szolgatársai az étel átvételekor igen megörültek, majd imádkozni kezdtek érte, hogy Ura még inkább kegyébe fogadja, mert így bánt velük is.

11. Amikor a történtekről tudomást szerzett a szolga ura, ismételten örvendezett annak magatartásán. A ház ura újra összehívta barátait, és elmondta nekik a szolga tettét, amit a neki küldött ételekkel tett. Azok akkor még nagyobb örömmel hozzájárultak ahhoz, hogy a szolga az ő fiának örököstársa legyen.

III. 1. Azt mondtam neki: Uram, nem értem én ezeket a példázatokat, és nem is tudom felfogni, ha nem tárod fel előttem.

2. Mindent fel fogok tárni előtted – mondotta – mindazt, amit elmondok néked, meg is mutatom. Tartsd meg az Úr parancsolatait, akkor majd kedves leszel színe előtt, és nevedet felírják a parancsait megtartók sorába.

3. Ha pedig az Úr parancsain kívül még valami jót teszel, még nagyobb dicsőséget szerzel magadnak, és így dicsőséged nagyobb lesz az Istennél, mint ezek nélkül lenne. Ha tehát az Úr parancsolatait megtartván, még ezeket a jó tetteket is megteszed, örvendezni fogsz, mert megtetted azokat az én parancsolataim szerint.

4. Uram, amit te parancsoltál nekem – mondottam neki –, azt megtartom, mert tudom, te velem leszel. Veled leszek – válaszolta –, mivel te olyan készséges vagy arra, hogy a jót tedd; és mindenkivel vele leszek, akikben ez a készség megvan.

5. A böjt pedig az Úr parancsolatainak megtartásából áll, és ez nagyon jó. A böjtöd ilyen legyen:

6. Mindenekelőtt a gonosz beszédtől és minden rossz utáni vágyakozástól óvakodjál, a szívedet pedig tisztítsd meg ennek a világnak minden hiábavalóságától! Ha mindezt megtartod, tökéletes lesz a böjtölésed.

7. Akkor majd ezeket fogod tenni: megtartasz mindent, ami eddig megíratott: és azon a napon, amelyiken böjtölsz, semmit se vegyél magadhoz, kenyéren és vízen kívül. Az ételeidből, amit szándékozol megenni, számítsd ki arra a napra vonatkozó árértékét, amit csak elköltöttél volna ezen a napon, add az özvegyeknek, meg az árváknak, vagy pedig a szűkölködőknek, így gyakorold az alázatosságot, hogy azok, akik a te alázatosságod következtében kaptak valamit, ami a lelküket megtölti, könyörögjenek érted az Úrhoz.

8. Ha majd így végzed a böjtölésed, ahogyan azt most megparancsoltam, áldozatod kedves lesz az Isten előtt, és ez a böjt már fel lesz írva; az ilyenképpen végzett szolgálat jó, örvendeztető és szívesen fogadott az Úr előtt.

9. Gyermekeiddel és egész házadnépével ilyenképpen tartsd meg! Ha ezeket megtartod, boldog leszel, és boldogok lesznek azok is, akik hallván ezt, megtartják, mert amit csak kérnek az Úrtól, megkapják ők is.

IV. 1. Sokáig kérleltem őt, hogy tárja fel előttem ezt a szántóföldről és a gazdájáról, a szőlőt megkarózó szolgáról, a karókról és a szőlőből kitépett növényekről, a gazda fiáról meg a tanácsadó barátokról szóló példázatát; megértettem ugyanis, hogy mindez valamiféle példázat.

2. Erre ő így válaszolt nekem: Kérdezéseidben igen merész vagy, nem kell teneked mindenről kérdezgetned, mert ami szükséges, hogy feltáruljon előtted, az majd feltárul. Azt mondtam neki: Uram, ha te megmutatod nekem ezeket, de a jelentését nem tárod fel előttem, akkor hiába láttam mindezt, mert úgysem értem, hogy mi az. Hasonlóan, ha példázatokat mondasz nekem, de nem tárod fel előttem azok jelentését, hiába hallottam tőled.

3. Majd ismételten válaszolt nekem: Aki az Isten szolgája, annak szívében az Úr lakozik, értelmességet kér tőle, és ő megadja neki, feltárul előtte minden példázat, és megérti az Úrnak azon szavait is, amelyeket példázatokban mond el; de azok, akik hanyagok és lusták az imádságban, mindent kételkedve kérnek az Úrtól;

4. Pedig az Úr nagyirgalmú és mindenkinek ad, aki kételkedés nélkül kér tőle. Téged a dicsőséges angyal erősített meg, és olyan nagy imádságot kaptál tőle, meg tétlen se vagy, akkor hát miért nem kérsz az Úrtól értelmességet, és megkapnád azt?!

5. Azt mondtam neki: Uram, te vagy itt velem, szükséges, hogy tőled kérjek, és tégedet kérdezzelek, mivel mindent te mutatsz meg nekem, és te beszélsz velem; ha nélküled láttam, vagy hallottam volna ezeket, akkor az Urat kértem volna, hogy tárja fel előttem.

V. 1. Már megmondtam neked – válaszolta –, hogy merész és ravasz vagy, ha a példázatok jelentésével kapcsolatban kérdezel. Mivel ilyen kitartó vagy, feltárom előtted a szántóföld példázatát, meg mindent, ami ide tartozik, hogy ezeket te majd mindenki előtt ismertté tegyed. Halljad hát és értsd is meg!

2. A szántóföld jelenti ezt a világot, a szántóföld ura pedig az, aki mindent megteremtett, elrendezett és megerősített. A fiú a Szentlélek, a szolga az Isten fia, a szőlőtőkék az Isten népe, amit maga az Isten ültetett.

3. A karók az Úr szent angyalai, ők azok, akik népét összetartják, a szőlő közül kitépett gyomnövények pedig az Isten szolgáinak a bűnei. Az ételek, amelyek a lakomáról származnak, a parancsolatoknak felelnek meg, melyeket Fia által adott a népének. Barátai és tanácsadói a szent angyalokat jelentik, azokat, akik az első teremtmények; az Úr elutazása pedig az az idő, ami még megjelenéséig hátra van.

4. Uram, mindez nagyszerű, csodálatos és dicsőséges – mondottam –, de vajon képes vagyok-e mindezt megérteni, még akkor sem, ha olyan értelmes is lennék, Uram – folytattam tovább –, tárd fel előttem mindazt, amit csak kérdezek tőled! Mondd hát, mit akarsz? – válaszolta. – A példázatban miért volt az Isten Fia szolga alakjában?

VI. 1. Halljad hát – mondotta – az Isten Fia nem szolgai alakban volt, hanem nagy hatalomban és uralkodásban. Hogyan lehetséges ez, nem értem Uram!

2. A szőlőt az Isten ültette, ez azt jelenti, hogy megteremtette népét, és átadta a Fiának. A Fiú angyalokat állított melléjük, hogy mindegyikre vigyázzanak, majd sok fáradozással megtisztította azokat bűneiktől, ezzel sok fáradozást szenvedett el, mert a szőlőt senki sem képes felásni fáradozás és küszködés nélkül.

3. Miután népét megtisztította bűneitől, megmutatta nekik az élet útját, és az Atyától kapott törvényeket átadta nekik.

4. Láthatod – mondotta –, hogy ő a nép ura és minden hatalmát az Atyától kapta. A Fiától és a dicsőséges angyaloktól miért kért tanácsot az Úr a szolga örökségével kapcsolatban? Halljad!

5.  A Szent Ős-létező Szellem. Amely minden teremtményt megteremtett, annak Isten egy testben adott lakozást, ahogy Ő kívánta. A test, amelyikben a Szent Szellem lakozott, alá volt vetve a Szellemnek, helyesen szolgálta a Szellemet, szentségben és tisztaságban járt, és így a Szellemet sohasem szennyezte be.

6. Tisztán és szépen élt együtt vele, együtt fáradozott a Szellemmel, amely minden tettében vele volt, így erős és férfias munkával nevelte, és a Szent Szellemmel való közösséget választotta. A test előbbre jutása tetszett az Úrnak, mert az nem szennyezte be magát itt a földön, amíg együtt élt a Szent Szellemmel.

7. Fiától, meg a dicsőséges angyaloktól tanácsot kért, hogy ez a test, amely szeplőtelenül szolgált a Szellemnek, kapjon lakhelyéül egy bizonyos területet (helyet), nehogy szolgálatának a bére pusztulásra adasson. Minden test meg fogja kapni a bérét, amelyet tisztán és szeplőtelennek találnak, és amelyben a Szent Szellem lakozott. 

8. Íme, most már a tiéd ennek a példázatnak az értelme is.

VII. 1. Nagy örömömre van az, Uram, hogy hallottam ennek a példázatnak is az értelmét. Figyelj most reám – mondotta –, ezt a testet őrizd meg tisztán és szeplőtelenül, mert a Szellem benne lakik, tanúságot tesz mellette, és tested megigazulttá teszi!

2. Vigyázz, a szívedben semmi olyan ne kerekedjék fel, ami ennek a testnek a romlására van; és ne élj vissza vele, ne mocskold be! Ha testedet beszennyezed, akkor a Szent Szellemet is beszennyezed, de ha testedet beszennyezed, nem fogsz élni.

3. Mi történik azzal az emberrel, Uram, aki a testét már beszennyezte, mielőtt még ezeket a szavakat hallotta volna? Erre a korábbi tudatlanságára egyedül Isten adhatja meg a gyógyulást, mivel csak neki van erre hatalma.

4. De te tartsd meg mindezt, és a mindenben nagyirgalmasságú Úr meggyógyítja azokat, ha a testedet – és vele együtt a szellemet – a hátralevő időben nem fogod beszennyezni; ezek ugyanis közösségben vannak egymással, az egyik a másik nélkül nem válhat beszennyezetté, ezért mindkettőt őrizd meg tisztán, és így az Istennek élsz.

Ez alkalommal, azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy valóban az Isten beszéde szerint, a Biblia szerint lakozik-e valamiféle Szent Lélek, vagy Szentszellem az embernek a testében?

Ezt a teológiát, az emberben lakozó teológiának a magyarázatával kapcsolatosan a Pál apostol levelének a Korinthusiakhoz írt levelében a 6-k rész 19-k versénél találkozhatunk, és ezt mutatom is gyorsan, ezt biztosan, hogy fejből is tudjátok.
1Kor 6:19 Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

Ha a görög nyelvű eredeti szöveggel együtt olvassátok, akkor más értelmet(valós) fog kapni ez az ige.
Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek, tehát a hangsúly itt a (ti testetek), szavaknál van, amivel kapcsolatban a ti szó többes szám, második személyről beszél, tehát azt mondja, hogy a ti testetek együtt, és a következő szó a bennetek lakozó Szent Léleknél.

Tehát a bennetek lakó szó, az nem helyes, hanem köztetek lakozó Szent Lélek a helyes.

És a templom szó, tehát a templomnál, ha megnézzük az eredeti Görög szót, ott nem szarx van és szóma, mint például a testeteknél, tehát a ti testetek, hogy szarx, vagy szóma van, az eredeti Görögben. Itt a templomnál pedig, ha igaz lenne ez a teológia, hogy az Isten, mint Szent Lélek, vagy valamiféle szellem az emberi testben lakozik, akkor ennél a szónál, hogy temploma szarxnak, vagy szómának kellene szerepelni.
De ha megnézitek a Görögöt a Szent Lélek templománál naosz szót fogtok találni.(ναός)
Ez a Görög szó a naosz, ez nem is kizárólag csak jeruzsálemi kőtemplomról beszél, vagy hozza összefüggésbe önmagát és nem is csak kizárólag Krisztus testével van kapcsolatban, hanem ráadásul még bárkát is jelent.

Tehát teljes mértékben helyén való, mert ugye az Ószövetségben a Noé történeténél a bárka az előképe volt tulajdonképpen a kegyelem időszakban a kihívottak közösségének, az Eklésziának.

Nem az egyháznak, nem a kereszténységnek, mert az egyház és a kereszténység Babilonból ered és Rómaiakon keresztül alakították ki, hogy egy propaganda szervezetként, vallási szervezetként behúzzák az emberiség 90%-t és ezen keresztül terjesszék a különféle okkult tanokat.

Tehát még egyszer:

Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek, tehát nem azt mondja az írás, hogy a te tested a Szent Léleknek a temploma, azt mondja, hogy a ti testetek.
Tehát amikor együtt vagytok, ez arra utal és nem arra, hogy egyenként vagyunk Istennek a templomai.
A benneteket(köztetek,veletek,nálatok) lakozó Szent Léleknek a temploma. Tehát a ti testeteknél ott szarxnak, vagy szómának kell lennie, a templomnál viszont, ha ez igaz lenne ez a teológia, hogy az Isten, mint valami szellem benne lakik az emberben, akkor ennél a résznél a templom szónál az eredeti Görög szónak szarxnak, és szómának kellene lennie, ami ugyan úgy az ember fizikai testére utal, hogy összefüggésbe hozza a templomot az ember testével, mint egy épülettel, amiben valaki, vagy valami lakhat.

Tehát ennél a templom szónál naosz van, amely elsősorban előképként utal a Megváltónkra, a Megváltónk életére, majd az Ő hazavitele után miután bevégezte az Ő munkáját, az üdvözítésnek a munkáját a földön és az Atya hazavitte az Ő királyságába, hátra hagyta az önmaga által alapított emberek csoportját, amely a Krisztuskövetőknek a csoportja, az Eklészia, a Szellemi Izrael, a Szellemi Templom. Tehát a Krisztusnak a Szellemi teste, lelki teste. Tehát ez a naosz szó, ez ezzel van kapcsolatban.

Ilyen egyszerűen le lehet leplezni, hogy teljesen hamis, helytelen az a magyarázata ennek a része a Bibliából, hogy valamiféle szellem, vagy Lélek lakik az emberben.

Tehát ez az egész, egy nyelveken szólás, egy szimbolikus beszéde Istennek, amely arról árulkodik, hogy az emberek együttesen, akik engedelmeskednek a Krisztusnak a föld minden részén, amikor egybe gyűlnek, engedelmességben vannak Isten beszédével és Isten Fiának a beszédével teljes összhangban, engedelmességben élnek.
Ilyenkor az Atya, mint láthatatlan Lélek, létező személy ellátogat ilyen közösségekbe és jelenlétéből fakadóan azt műveli az Atya, hogy beárnyékolja az embereket és így az emberek teljessé lesznek az Ő jelenlétével.

Tehát nem betöltekeznek az emberek valamiféle Szentszellemmel, hanem az Ő jelenlétével lesznek teljesek az emberek és mivel Isten jelenlétének természete van, a szeretet, a hűség, a jóság, a mértékletesség, kérlelhetőség, szívesség és minden egyéb, amit Pál apostol említ a Lélek gyümölcseinél, a Lélek gondolatánál. És az emberek ebben minél többször találkoznak így a Mindenható Atyával láthatatlan formában, az engedelmességnél fogva, így az Atya beárnyékolja a jelen levő engedelmességben lévő hallgatóságot és az emberek megerősödnek, beteljesednek az Ő természetével.

Erről van szó ebben a Korinthusiakhoz írt levél, hatodik rész 19-k versénél, amit a karizmatikus gyülekezetekben teljesen helytelenül és szándékosan azért, hogy az indiai hinduizmusból, ugye Indiában, a hinduizmusban, amely vallás ugyan csak Babilonból ered. Tehát ebben a vallásban is ugyan úgy megvan a hármasság, az ördögi hármasság és ebben a vallásban van egy tantétel, egy teológia, amely arról beszél, hogy az indiai hinduizmusnak az istenei, a három fő istenség, Visnuval az élen, az emberekbe költözik és az embereken keresztül cselekszik.

Tehát ezt az állapotot, amikor az Isten emberi testben megtestesül, ezt az állapotot nevezi a hinduizmus Avatarnak.
Avatar lények, akik magukban hordoznak istenségeket.

Tudjuk az írásokból, a Zsoltárokból, az Ószövetségből, hogy Isten nem lakik kézzel csinált épületekben, és azt mondja az írás, hogy még maga a teremtett világ sem lenne elégséges ahhoz, hogy az Istennek a nagyságát befogadja.
Hát akkor hogyan lehetne, hogyan kontrollálhatná és kicsinyítené le magát az Isten, hogy egy bűnös emberi testben akarjon lakni és létezni?
Tehát teljesen abszurd! Nem egyezik Istennek a világnézetével, a gondolkodás módjával.

Ez az emberben lakozó Isten tan, ez a hinduizmusnak az okkult tanával vág egybe és egyezik meg. És ugyan úgy a Távol-keleti zen buddhizmusban is ugyan ezt a tantételt vallják.
Nem véletlen, hiszen a Japán és Kínai buddhizmus, a Távol-keleti buddhizmusnak a különféle ágai, mind Indiából származnak.

Tehát tulajdonképpen csak bizonyos tételekben változott a zen buddhizmus, az indiai hinduizmustól, de alapvetően azt, hogy az istenségek az emberekben akarnak lakozni.
Tehát az Istennél, az Isten gondolkodásában láthatjuk azt, hogy az Isten által rendelt és lefektetett igazságokban, amelyekkel, Izraellel tartott kapcsolatot, csak egyetlen egy templomuk lehetett. Ez a templom, arra rendelte ezeket, előképként, a Messiásnak, a Megváltónak az előképei voltak ezek az épületek, hogy az emberek az építménynek a formájából, méreteiből, eszközeiből megértsék
Ez is tulajdonképpen egy kézzel fogható nyelveken szólása volt Istennek.Így kommunikált jelképekben az engedetlen zsidósághoz, de ők nem ismerték fel ezeket a jeleket a sátorral és a templommal kapcsolatban, amelyek egy az egyben, teljes mértékben a közéjük eljövő Messiásról beszéltek jelképként.
Azt tudjuk, hogy a Szent sátor nem tudta bevégezni az Istentől való küldetését, mert az emberek, a Főpapnak a fiai megszentségtelenítették.

A második esetben a Salamoni templomnál is az történt, hogy Salamon és az ő fia és az emberek megszentségtelenítették a templomot és ez miatt Isten is elvetette ezt a templomot.
Tehát, a Megvaltó idejében már például tudjátok, hogy egész bizonyosan a menora, a Szent kenyerek asztala és a frigyláda már nem volt a Salamon féle, nagy Heródes által kibővített templomban. Nem is véletlen!
Tehát, egyik templom sem végezte be Istentől való küldetését, hanem harmadjára Isten úgy döntött, hogy a tökéletes templomot, az Ő Fiát küldi be, az emberek üdvözítésének a véghezviteléhez. És ez így is lett.
Tehát, maga az Isten Fia bejött a világunkba és Őt nem tudta megrontani az embereknek a viselkedése, az ördög sem tudta Őt elcsábítani, nem tudta Őt korrumpálni, lefizetni, megkenni és nem tudta a maga oldalára állítani.

Tehát, az Ő Fián keresztül Isten be tudta végezni az üdvözítést, amit az első két templommal kapcsolatban nem tudott.
A Szent sátor és a kőtemplommal kapcsolatban tudni kell azt, nagyon fontos szabály, hogy egyetlen ez volt belőlük mindvégig.Attól kezdve, hogy a templom föl épült, és mindaddig, amíg meg nem semmisült, addig nem volt más sátor, nem volt más építmény.
Ezen keresztül kommunikált Isten a zsidókkal.

Aztán amikor ez elbomlott, és Isten kőtemplomot építtetett Salamon által, ettől fogva ugyan csak ez, az egy épület volt ott ország szerte.
Tudjuk az írásból, hogy ide kellett minden évben minimum háromszor a férfiaknak feljönni, és tiszteletet tenni Isten előtt ennél a templomnál és áldozatot bemutatni.
Tehát ezért, mivel Istennek egyetlen egy Fia van, egy Messiása, ennél fogva csak egyetlen egy templom volt.
A zsidóknál a környező népekkel ellentétben és a mai bálványimádó népek szokásával ellentétben a zsidóknak csak mindig egy templomuk lehetett, mert ez a templom utalt a Megváltóra, a Messiásra.
És mivel, hogy Istennek egy Messiása van, ezért nem lehetett több templom, tehát a bálványimádó népek szokásaiban, vallásaiban nem csak, hogy egy templom, hanem sok-sok templom van.

Nem csak, hogy a fővárosban, mint ahogy a zsidóknál csak Jeruzsálemben lehetett a templom, a pogány bálványimádó vallást gyakorló népeknél nem csak, hogy a fővárosban, hanem az ország minden területén vannak templomok, és nem is csak az ország minden területén, hanem a legapróbb falvakban is vannak templomok. Sőt az emberek is maguk templomnak minősülnek.
Tehát látni kell ezt a különbséget, hogy a pogány, bálványimádó Luciferista vallásokban sok templom van, és az emberek is egyenként templomok.
Ezzel ellentétben viszont az Isten által felállított kommunikációs rendszerben, amelynek a Krisztusra utaló előképe a templom volt, itt csak egyetlen egy templom van ország szerte és az embereknek ide kellett feljönni és soha nem beszélhettek önmaguk testéről úgy, hogy az a bennük lakozó Istennek a temploma.

Ha ezt megtették volna, Isten abban a pillanatban végzett volna Izraellel, ugyanis ez a legnagyobb káromlás lett volna az Isten Fiának és az Ő munkásságának.
Tehát senki nem nevezheti, nem mondhatja az ő testét a benne lakozó Szentszellemnek, a templomának, vagy Szent Léleknek, a templomának, mert ezzel az ember azt nyilvánítja ki, hogy ő Szentebb, és jobb, mint a Megváltó. Ugyanis az egész idő alatt, amíg tevékenykedett a földünkön, soha sem láttuk és nincs róla beszámoló, hogy Ő betöltekezett volna valamiféle Szentszellemmel, hogy az Ő teste valójában valami kívülről behatoló Szellemnek, vagy Léleknek, vagy bárminek lett volna a lakhelye.

Azt látjuk sok esetben, hogy attól fogva, hogy Merítő Jánosnál alámerítkezett Megváltó, ettől fogva rendszerességgel az Ő engedelmességére nézve az Atya meglátogatta Megváltó és beárnyékolta és így felette is maradt.
Tehát ez megegyezik az Ószövetségnek az információival. Dávidnál és más egyéb személyeknél Isten alá szállt és beárnyékolta az embereket. Sőt a Bábel toronynál is az mondja az írás, mint hogyha Istent személyesítené meg, „nosza, szálljunk alá és nézzük meg, hogy mit építenek az emberek”.

És egyből a Mózes könyvénél az első oldalon azt mondja az írás, hogy „Isten, mint Lélek lebegett a vizek fölött”!

Tehát Isten mindig is itt volt a földünkön láthatatlan formában, így Szent Lélek formában és véghezvitte az Ő általa eltervezett eseményeket és itt is fog maradni egészen mindaddig, amíg az elragadtatás előtt összegyűjtetnek az Istennek a választottjai, Krisztusnak az engedelmes követői és az utolsó csapás elől pedig Isten kiragadja őket a Megváltó által küldött kerubok és angyalok által.
Tehát ez a „kivonul a Szent Lélek a világból” teljesen okkult tanítás, semmi alapja nincs neki.

Remélem, hogy ez alapján meg tudtátok azt érteni, hogy miért nem szabad önmagunk testével kapcsolatban olyan kijelentést tenni, hogy a testünk a bennünk lakozó Szent Léleknek a temploma.

Mert, az Isten beszédével bizonyítható, hogy amikor itt a Korinthusiakhoz írt levél 6-k fejezet 19-k versében azt mondja Pál apostol, hogy nem tudjátok-e, hogy a TI, tehát többes szám második személybe mondja, hogy a ti testetek és nem első szám második személyben beszél az ige. Tehát egyes szám második személyben nem azt mondja az ige, hogy te, a te tested, aki olvasod a Bibliát most, vagy hallgatod, hogy a te tested a Szent Léleknek a temploma.

Hanem azt mondja többes szám második személyben, hogy a ti testetek együtt kollektíven, amikor egybe gyűltök, akkor az Istennek a temploma, mert ha engedelmesek vagytok, és nem azt művelitek, amit a kereszténységben, akkor az Atya kedvét leli és el fog látogatni minden alkalommal, minden összejöveteletekre és ennél fogva a templom szónál, ugye itt a ti testetek szó, ott szarx és szóma van Görögül, viszont a templom szónál, ott pedig, ha igaz lenne az, amit tanítanak a gyülekezetekbe, akkor ott is szarxnak és szómának kellene lenni, de ahogy azt taglaltuk, nem szarx vagy szóma Görög szavak vannak, hanem naosz, ami egyenesen utal teljesen félreérthetetlenül Krisztusnak a testére. Fizikai testére is amiben élt, és a hátra hagyott szellemi testére is az Eklésziára.

Tehát, ezzel együtt megbukott az emberben lakozó hindu és zen buddhista találmány, hogy Visnu és az összes többi ember csinálta gonosz ördög, az emberben akar lakni.
Ez lehet, hogy működik a bálványimádó vallásoknál, de semmiféleképpen sem működhet az Isten igazságait illetően.
Tehát, ez teljesen bizonyos, hogy zen buddhizmus és hindu vallásnak a végterméke.

Hogyan kell értelmezni a "Szent Lélek" kifejezést?

Gyakran találkozhatunk ezzel jelzővel az írásban,hogy "Szent Lélek".
Eme írásomban azt fogom megismertetni,felhívni a figyelmeteket,hogy mikor kell személyként és mikor kell Isten természeteként értelmezni.
A lélek szót,általában a Biblia élő,létező személy jelölésére használja.Valamikor pedig,Istennek a természetére alkalmazza.A magyar fordítás,nem tesz külónbséget lélek és lelkület között.Ezt a szövegkörnyezetből kell felismernünk,hogy mikor,mit kell értenünk.

Lássuk tehát,értelmezzük ezt az igét először:

Luk 3:16 Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel:

Azt mondta nekik merítő jános,hogy ő vízzel,azaz Isten beszéde alá meríti be az embereket,azaz megismerteti velük az Isten beszédét.Ugye a bemerítkezés jelképezi azt,hogy aki alámerül a víz alá,akkor a víz lesz felette,tehát Isten beszédének veti alá magát,azt helyezi maga fölé.
Tehát,aszerint fog cselekedni,ahogy az Isten mondja az igén keresztül.Haladjunk tovább..de aki eljő,..az majd keresztel titeket Szent Lélekkel,azaz megismerteti veletek az Isten természetét(szeretet,jóság,mértékletesség,józanság,szelídség,jó akarás),bemutatja hogyan kell ezeket alkalmazni az élethelyzeteinkben....és tűzzel.
A tűz(megpróbáltatások kereszttüze),azaz életünkben a megpróbáltatásokat jelképezi,amelyek során, az Isten kitisztítja belőlünk a rossz,világi tulajdonságainkat,miközben az Ő természetében maradunk a megpróbáltatásaink alatt.

Második példa:

Luk 12:10 És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.

Itt ennél az igénél,világosan látszik,hogy létező személyekről van szó.Az egyik személy,a Megváltó(embernek Fia ellen),a másik személy pedig,a Szent Lélek(Atya láthatatlan jelenléte).Azért szent,mert nem közönséges,elhatárolódik a bűntől.Azért láthatatlanul van közöttünk,mert így határolódik el a világban lévő bűntől.

Tehát,azt mondja ez az ige,hogy aki a Fiú ellen szól(pl.:amikor démont űzött ki,azt momdták a farizeusok,hogy biztos Belzebúb van benne,azzal űzi ki ezeket),megbocsáttatik annak;de aki a Szent Lélek(Atya) ellen szól,pl.:ha valaki megakadályozza,hogy egy ember megtérjen,Istenhez visszatérjen,az nem bocsáttatik meg,mert Isten munkáját tönkre teszi,kárt és romlást okoz az Isten munkájában.Tehát,ellene szólunk.

A harmadik példa:

Márk 13:11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szólotok, hanem a Szent Lélek.

Na most,ebben az igében nem arról van szó,amire bizonyára tóbben is gondoltok,hogy hát a Szent Lélek szól belőlem,mert bennem van,belém szállt.Ezt hitetik el veletek,a hamis,okkult tanokat tanító pásztorok.

Ez azt jelenti valójában,hogy ha elvisznek minket,mert pl.:a Megváltót követjük,és nem a Vatikán emberének hódolunk,nem az új világrend tanait fogadtuk el,hanem az igaz Isten tanait,beszédét mely szerint élünk,az Ő természetében,ezért az Isten ebben a láthatatlan jelenlétében körül vesz,és rajtunk keresztül szólal meg,mint ahogy a Megváltón keresztül is tette,mert az Atya természetében élt,aszerint cselekedett,döntött.
Tehát ebben az esetben,egy részt utalás van az Isten szent természetére(lelkületére),mert csak akkor tud rajtunk keresztül tevékenykedni,ha az Ő igazságaiban élünk,az ő természete/lelkülete szerint,más részt,utalás van arra is,hogy ezért láthatatlan jelenlétével meglátogat és rajtunk keresztül szólal meg.

Negyedik példa:

Máté 1:18 A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.

Itt,ennél az igénél,világosan látszik,hogy az Atya láthatatlan jelenlétéről van szó,mert azt mondja az ige,hogy:"viselősnek találtaték a Szent lélektől." 
Tehát,egy Szent személytől(Atya)

Remélem,értelmezhetően sikerült eme példákkal bemutatnom azt,hogy mikor kell az Isten természetét érteni,és mikor kell,mint személyt,az Atyát érteni a Szent Lélek jelző alatt.

BOLDOG MONDÁSOK JELENTÉSE

A Boldogmondások célja és üzenete azonban nem egy lelki felemelés, egy megnyugtatás, egy vigasz, mely kielégíti az érzelmek szintjét, hanem egy komoly felhívás szellemben arra, milyen is kell, hogy legyen/lehet a tanítványi életút. Nézzük sorra, kik is a boldogok?

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.”

Lelki szegények. E szóösszetételt sosem tudtam hova tenni. Hiszen ha valaki szegény lélekben, az olyan, mintha érzelmeiben, gondolataiban üres, sivár, élettelen lenne. Az ilyeneké a mennyek országa?! A „szegény” szóra a héber egy olyan kifejezést használ, mely azt jelenti: szelíd, szerény, alázatos, kegyes, fáradozó. Ennek a főnévnek az igei alakja pedig azt jelenti: foglalkozni valamivel, gondoskodni valamiről, véghezvinni, kikutatni, bizonyítani valamit, tanúskodni, kiáltani. Továbbá ez a szó fejezi ki a „felelni” igét az ember részéről, és ezt a szót használja arra is, mikor Isten meghallgat. A lélek szó helyén pedig a szellem szó áll, mely képes kapcsolatban lenni Istennel. Így ezt a mondatot úgy fordíthatnám: Boldogok, akik szellemben felelnek (Istennek), mert övék az egek királysága. Felelnek, vagyis a szellemük élő kapcsolatban van Istennel. Felelnek, válaszolnak, vagyis engedelmesek Isten szavának. A szellemük foglalkozik az Igével, aktív, cselekvő életet él, bizonyságként, tanúságként van jelen ebben a világban, fáradozik Isten országának, az „egek királyságának”, Krisztus Testének az építésén. Kutatja, keresi Isten szavát és véghez is viszi azt. Az ilyen ember szellemi életére tud Isten válaszolni, s boldog az az ember, ki így él, mert övé a mennyeknek országa, az egek királysága. Az egek királysága, birodalma és uralma, melynek feje Jesua HaMassiah, s melynek állampolgárai lehetünk már itt a földön, hiszen ez a királyság köztünk, bennünk él.

„Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak.”

A sírás mindig általában valami fájdalom kifejezése. Kesergés, szomorúság válthatja ki belőlünk. A héber szövegben a „sír” szó helyén a „gyászolni” ige szerepel. A gyász pedig mindig egyfajta elengedéssel jár. Ha pedig elenged valamit az ember, az már nem köti, szabad lesz. Ennek a szónak a további jelentése még: folyó, folyam, gyepes hely, rét, liget. Vagyis ha elengedtem, ami kötött, a bezártságomból Isten tágas térre tud vezetni. Ha hagyom, hogy azok a lelki dolgok, melyek kötöttek abban, hogy megértsem, felfogjam és elfogadjam a szellemit, eltűnnek, s a folyó sodrásában semmivé vállnak, akkor Isten úgy üdíti fel a szívem, hogy a száraz, kies puszta virágzó rétté, ligetté változik. A „megvígasztaltatnak” szó azt jelenti: „megelégíttetnek”. Vagyis Isten szellemben megelégít, betölt, és nem hagy bennem semmi űrt, ha kész vagyok a lelki dolgoktól szabadon élni. Ha hagyom elúszni a saját vágyaimat, akaratomat, és elengedem kezemből mindazt, amihez görcsösen ragaszkodom, akkor Isten nemcsak szellemben emel fel és erősít meg, hanem új, Tőle jövő érzéseket, vágyakat ültet a szívembe. És kiformálódik az az én-képem, mely az Ő terve szerinti. Így a szellemem uralja a lelkem és a testem, és az egész lényem egységében összhangban van magával. Az értékek a helyükre kerülnek, és a szellemi dolgok fontosabbá válnak a lelki, testi dolgoknál. Úgy is mondhatnám, boldogok, akik elengedik a saját lelki dolgaikat, mert megelégíttetnek szellemben.

„Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.”

Szelídek. Ismét az a szó szerepel itt, mint a szegényeknél. Vagyis aki alázatos, szerény, jámbor, tűrő, szenvedő. Aki nem elszenvedője és áldozata az őt érő eseményeknek, hanem kész küzdeni, kitartóan fáradozni azon az úton, melyet Istentől kapott. Aki nem veszi félvállról az Igét, hanem foglalkozik vele, és nemcsak a tudatáig, az elméig hatol, hanem a szív legmélyebb részéig. Mert az ilyen ember örökli a földet. A „föld” szó alatt itt nem ezt a földi bolygót kell értenünk, vagy egy földrajzilag behatárolható területet. A héberben ezen szó alatt az „erec” szó szerepel, mely kifejezetten Kánaán földjét, az Ígéret Földjét jelenti. Megkülönböztetett, kiemelt terület, mely nem fogható semmihez. A tanítványi úton a nekünk ígért föld az elhívásunk területe. Örökségül bírjuk-e, elfoglaltuk-e, tulajdonunk, sajátunk lett-e az elhívásunk? Hiszen az „örökölni” szó annyit jelent, tulajdonává, sajátjává tenni. Sajátunknak érezzük-e azt a szolgálatot, amit teszünk? Azonosulok-e azzal a feladattal, amit Isten rám bízott? Eggyé válok- e vele? Hiszen az elhívásom területén tud csak igazán kibontakozni a lényem. Ott és abban teljesedhet ki mindaz, amivel Isten megajándékozott. Minden adomány, szellemi, lelki, testi akkor tud működni és gyarapodni, ha a nekem rendelt helyen, a saját szolgálati területemen élek. Amit a sajátomnak, enyémnek érzek, s ami mások számára gyümölcsöző. Igen, boldogok, akik fáradoznak a szolgálatukban, mert sajátjukká válik az elhívásuk.

„Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.”

Éhezni. Több ez, mint a napi betevő falat utáni éhség érzet. E szó azt jelenti: szűkölködni, koplalni, hiányt szenvedni. Hosszú ideig nélkülözni. Szomjazni. Nem csupán szomjasnak lenni, hanem már kiszáradttá, szárazzá válni. E két fogalom már közelít az élettelenséghez. Hiszen ha nem időben jön a segítség, az eredmény halál. A mi szellemünk is átélt már halál közeli állapotot, amikor úgy éreztük, ha nem történik változás, elveszünk. Sóvárogtunk, vágyódtunk az igazság után, mely nem emberektől jövő magyarázatok, filozófiák áradata, hanem az az eredeti, tiszta, hamísítatlan, egyetlen Igaz, maga Jesua HaMassiah. Az igazság, a „cedek” szó nem más, mint a törvény, a rend, a győzelem, a hatalom, az üdv és az áldás szava. A kiszáradt, élettelen szívünk ezután a törvény után sóvárog, hogy életünkben helyreálljon a rend, és Jesua HaMassiah győzelme egész lényünkre kiterjedve hatalmat, uralmat vegyen felettünk, mely üdvöt és áldást ad. Ebben az Igazságban, Krisztusban elégíttetik meg az életünk. Megelégíttetik, ami azt jelenti, betöltetik. Az az űr, az a nihil megszűnik, mert Krisztus Szelleme tölti be. Az üres szív az igazsággal, a törvénnyel töltetik be, mely elhozza számára az áldást. A száraz, szomjas szellem megáztatott lesz, mely képes az Ige magvát befogadni és élővé tenni. Képes az életet befogadni és az életet tovább adni. Mert boldogok, akiknek kiszikkadt, elszáradt szellemük sóvárog a Törvény igazsága után, mert ők betöltetnek Krisztus Szellemével.

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”

Irgalmasok. Szó szerint a könyörület gyakorlói, tulajdonosai. Az irgalmasság nem más, mint a könyörület, szeretet, megszánás, anyaméh szava. A szeretet azon fajtája, mely mint az anyaméh, ölel körül, táplál, véd, óv. A megfogant életet védi és őrzi a születésig. Az irgalmasság gyakorlói is ezt teszik. Szeretettel óvják azt az életet, akiben az Ige megfogant és elkezdett növekedni. Táplálják, gondoskodnak róla, védik, hogy semmi káros hatás el ne érje a születésig. Belülről óvják. Nem kívülről időnként megszemlélik és tanácsolják, hanem ott vannak Krisztus Testében a legbelsőbb helyen, hogy a megfogant hívő életet szeressék, óvják, táplálják, s ez az élet kész legyen a születésre, az újjászületésre. Nem tántorítják el, hanem támogatják. Nem nézik le, hanem felemelik. Nem lökik el, hanem megölelik. Nem hagyják egyedül, hanem testvérré vállnak. Ezek azok, akik boldogok, mert őnekik is ebben volt/van/lesz részük.

„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.”

Tiszta szív. Tiszta, ami annyit jelent, világos, kiválasztott, elválasztott, elkülönített. Szív, mely a szellem jelképe, az erő, a bátorság, a gondolat, a képzelet, az elhatározás központja, az ember egész lénye, életének közepe, mozgatója. És az az ember, akinek a sötétségtől elválasztott, elkülönített, megszentelt szíve van, melyekben mindenben világos gondolat, képzelet és elhatározás él, melyet átjár a tiszta erő és bátorság, az meglátja Istent. Erre a látásra a „chaza” szó szerepel, mely kifejezetten a szellemben való látásra vonatkozik. Azt jelenti: látni, figyelni. A látomás, a látnok szó gyöke ez, maga a prófétai látomás Isten megjelenéséről. További jelentése még: kinyilatkozás, megjelenés, szövetség. Ez a fajta látás az, mely ismeri Isten tervét, akaratát. Legtöbb esetben a Biblia a prófétákat illeti meg ezzel a látás szóval, hiszen ők álltak közvetlen kapcsolatban Istennel. Jesua szavai által pedig azt üzeni, hogy mindazok, akiknek szívük, egész lényük, életük világos, megszentelt, a világtól elkülönített, tiszta, azok látják Istent. Látják az útjukat, látják az Ő tervét, közel vannak Őhozzá, szoros, elválaszthatatlan kapcsolatuk van Istennel, látják a következő lépést, mert szövetségben vannak Ővele. Boldog az, akinek ilyen elkülönített, kiválasztott, megszentelt és világos az egész lénye, mert az Istennel kötött szövetségében látja az Ő tervét, akaratát és kinyilatkozatását élete minden lépésében.

„Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.”

„Oszé salom”, vagyis „akik békét teremtenek”. E héber kifejezést legtöbbször Isten jogkörének és tevékenységének tulajdonítják, mert Ő az, aki az egyedüli békét tudja adni mind a földön, mind az egekben. A zsidóság szívében évezredek óta élő békevágy nem csupán egy fegyverszünetet, egy időszakos megállapodást jelent. A „salom” szó egy olyan békét takar, mely egy állapotot, egy állandóságot jelez, melynek nincsen vége. A próféciák erről a békéről beszélnek, melynek eljövetelét a Messiás hozza el. E messiási békét említi itt Jesua. Vagyis azok, akik a Messiás uralma, Jesua HaMassiah uralma alatt élnek, a Békesség képviselőivé vállnak. A „salom” szó pedig annyit jelent még: frigy, barátság, egészség, teljesség, üdv, jóllét. Ennek a cselekvőivé, képviselőivé lesznek azok, akik a tanítványi úton elindultak és járnak. Az Örökkévalóval kötött frigy Jesua HaMassiah által teljessé, egészségessé teszi őket szellemben, lélekben, fizikálisan egyaránt. Megélik, mit jelent a barátság, mit jelent a szövetség. S nemcsak megélik, hanem mindezt készek tovább adni, cselekedni. A Messiás Király uralmát viszik ennek a világnak. Az ilyenek Isten fiainak hívatnak, mert magában a Békességben élnek, és életükkel Őt képviselik, bárhová is mennek. Boldogok, akik a Krisztussal kötött frigyben a Messiás békéjével szolgálnak mások felé, mert ők egyek a Fiúval, és Isten fiainak neveztetnek.

„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.”

Szenvedni. Ismét egy olyan szó, mely nem sok pozitív jelentéssel bír. Azonban itt sem egy testi-lelki szenvedő hívő útról van szó, melynek a vége majd a szép mennyország. Nem elsősorban egy kívülről jövő háborús üldöztetésre kell gondolnunk. A „háborúságot szenvedni” szó helyén az az ige szerepel, ami azt jelenti: kergetni, üldözni, szaladni valami után, igyekezni, (fel)keresni. Ez a kifejezés szerepel 5Móz. 16,20-ban is, amikor szintén az igazság követéséről ír: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.” Vagyis kergesd az igazságot, szaladj utána. 
Az „igazságért” kifejezés alatt pedig az áll: az igazság lábnyoma, lépése, következménye, bére, jutalma. Vagyis az Igazság lábnyomát kutatni, keresni. Szaladni az Igazság után. Az Igazság lépésében járni, igyekezni, szaladni utána, és annak következményében, bérében és jutalmában élni. Nem megelégedni rész-igazsággal, nem beérni rész- szavakkal. Az Igazság lábnyomában járni, Krisztussal együtt lépni, olyan közel lenni Hozzá, hogy a lépésem az Ő lábnyomában van. Követem szorosan mindenben Őt, szinte Hozzá ragadva, csak Őt látva. Ez az „üldözés” nem kívülről jön, nem mások üldöznek engem az igazságért, hanem én szaladok az Igazság után. Engem kényszerít belülről a Szent Szellem, hogy keressem, szaladjak Krisztus lábnyoma után. És ahol az Ő lábnyoma van, ott az Ő uralma érvényesül. Ez az üldözés a bensőmben fakad, hogy igyekezzek, szaladjak, hogy minél szorosabban a Mester után mehessek, az Ő vezetésében tegyem meg minden lépésemet. Egy felhívás ez arra is, hogy a hívő élet nem egy lassú, pihentető, ellazító sétaút. Nem lehet megállni, mert úgy egyre csak nő a távolság Krisztus és köztem. Igyekeznem kell, hogy lépést tartsak, hogy ha kell, szaladjak, kergessem, keressem, el ne engedjem. De ehhez kell az a belső Tűz, a Szent Szellem ereje, mely késztet, mely nem hagy ellustulni, ellangyosodni, eltunyulni. Boldogok, akik keresik, kergetik az Igazságot, szaladnak a lábnyomában, mert övék a mennyeknek országa.

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.”

A 8 általános boldogmondás után az utolsó vers személyessé válik. Eddig egy felsorolást kaptunk: boldogok, akik… És most egy személyes megszólítás jön: boldogok vagytok, ha… E személyes üzenet nem véletlenül az ezt megelőző vers után következik. Jesua pontosan az utolsó, 8. boldogmondást teszi személyessé, mintegy nyomatékosítva annak tartalmát és fontosságát. A szidalmazás elsődleges jelentése a héberben az elvetés, megvetés, gúnyolás. Így értelmezhetném a szidalmazást és háborgatást egy külső támadásnak, kívülről jövő szorongattatásnak, az emberektől jövő elvetésnek, megvetésnek, lenézésnek, kiközösítésnek. E mondatban azonban sokkal inkább a belülről fakadó ösztönző erőt érzem. A szidalmazás szó további, főnévi jelentése: késő ősz, képletesen az érés időszaka. S ha e két szót (szidalmaznak és háborgatnak) újra értelmezem, azt mondhatnám, boldogok vagytok, ha hagyjátok megérlelni magatokat és engeditek, hogy az a belső Tűz működjön az életetekben, mely hajt, kerget, hogy szaladj az Igazság után. A „minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem” pedig szó szerint úgy adható vissza: „minden hűtlen rossz szótól és dologtól elkülönítettek vagytok az én nevemért”. Vagyis nem énrólam mondanak hazugságot és rosszat Jesua miatt, hanem maguktól a hűtlenektől, a hűtlenné válóktól, a hazugok rossz dolgaitól, szavaitól vagyok elkülönítve. A hűtlenektől, akik hűtlenné válásukkal a hazugság szolgájává váltak. Azonban már eleve el sem érnek a hazug szavak, éppen azért, mert a Szent Szellem érlelésében és Krisztus Igazságában elkülönített, védett vagyok minden hazugságtól az Ő, Jesua HaMassiah nevében. E névben van az Igazság, mely mindig, mindenkor védelmet és erőt ad a Hazugság felett. A Hazugság Atyja, a Sátán így nem érhet el semmilyen eszközzel, ha az életemben érvényre jutott Krisztus igazsága, és a Szent Szellem érlelő munkája működik bennem. Ezért zárja Jesua így a szavait: Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. Mert a prófétákat is az a belső Tűz, Isten Szelleme „háborgatta”, vezette és késztette őket, hogy az Igazság hírnökei legyenek. Elkülönítettek és mindenben védettek voltak a Hazugságtól, a Sátán minden támadásától. A Szent Szellem érlelet őket, hogy mikor, mit és hogyan tegyenek, hogyan készítsék az utat az egyedüli Igaznak. „Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben”. Ez a fajta öröm pedig az a szellemi öröm, amelyben érzem, hogy szolgálatomat, feladatomat betöltöm, a nekem elrendelt helyen vagyok, élek, és a jutalom az a fizetség, az a bér, az a zsold, mely nem fogható semmi emberi, sem fizikális, sem lelki mértékhez. Szellemben adatik, és szellemben emel fel egyre közelebb az Atyához. Ez a fajta öröm az az öröm, melyet a Szentélyben éltek meg, mikor áldozatot mutattak be, és Isten színe előtt örültek. Az „öröm” szava azt jelenti még: kör, keringés. Aki ebben az örömben részesül, az benne van a körben, az egységben, az egészben. Benne van Krisztus Testének a vérkeringésében. S az tud ebben az örömben lenni, aki belülről éli meg a tanítványi, hívő életét, s nem külső szemlélődő, szimpatizáns.

Az elhangzott 8 boldogmondás, mely általánosságban szól az emberhez, egy gyönyörű leírása a hívő életút szakaszainak egy csodaszép keretbe foglalva. E keret kezdete és vége ugyanaz. Az első és utolsó boldogmondás a mennyek országáról szól, arról, hogy kié a mennyek országa. A „lelki szegényeké”, azoké, akik készek felelni Isten hívó szavára és elindulnak a tanítványi úton. Akik válaszolnak, akik engedelmesek Neki. Akik számára fontos Isten Szava, és az Igének nemcsak hallgatói, hanem megtartói. És azoké, „akik háborúságot szenvednek az igazságért”. Vagyis akik üldözik, kergetik az igazságot, szaladnak utána, hogy mindig, mindenkor Krisztus lábnyomában lehessenek. A boldogmondások kezdete és vége ugyanaz. A kiindulási pont és a cél ugyanaz: a mennyeknek országa.

Hívő életünk elindulásakor, megtérésünk során, amikor megszületik bennünk az „igen”, amikor felelünk, válaszolunk a hívó szóra, az egek királyságának, a mennyek országának állampolgárai leszünk már itt e földi létben. Egy országhoz tartozunk, melynek meg kell ismernünk a szellemi törvényeit, alkotmányát, határait, jellegzetességeit, s melyben jogaink és kötelességeink vannak. A boldogmondások folytatásában lépésről-lépésre látjuk a tanítványi út szakaszait. Ahogy engedelmeskedett és igent mondott az ember, a következő lépés az elengedés. „Boldogok, akik sírnak”, vagyis hagyják elengedni azokat a lelki dolgokat, melyek gátolták őket, hogy szellemben tovább tudjanak menni. Aztán a következő mérföldkő: „boldogok a szelídek”, vagyis azok, akik kitartóan, alázattal foglalkoznak az Igével, szívük, szellemük legmélyéig hatol, hiszen ők azok, akik meglátják elhívásuk területét. Egyre beljebb és beljebb kerülnek Isten országába, Krisztus Testébe. S ahogy egyre beljebb kerülnek, már csak az Igazság után vágyódnak, „boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot”, s melynek rendjében és törvényében betöltetik az életük. Kezdik megismerni a törvényt, annak üzenetét, és egyre inkább felépül, helyreáll bennük saját identitásuk, helyük, feladatuk Krisztus Testében. Aztán ez a törvény, az igazság nemcsak ismeretté, hanem szívbe írt törvénnyé válik. Megélik, mit jelent az irgalmasság, a könyörület, a szeretet gyakorlása. Mivel önmaguk a saját helyükön, Isten szerinti rendben vannak, képesek mások felé szolgálni, alázattal, odaadással, körülölelő szeretettel, mert „boldogok az irgalmasok…”. Fontossá válik számukra a másik szellemi állapota, újjászületése és elindulása a tanítványi úton. Aztán egyre inkább otthonukká lesz ez az ország. „Boldogok, akiknek szívük tiszta”, mert elkülönített, kiválasztott, elválasztott a sötétségtől, és képes látni Isten tervét. Látja mindazt, amit kinyilatkozatott az életére, útjára nézve. És békéje van. Mindent átfogó, betöltő békéje, hiszen a helyén van, végzi az elhívását, teszi a feladatát. Ezt a békét viszi magával, bármerre jár, mert „boldogok, a békességre igyekezők”. Ennek a tanítványi útnak talán a legjellegzetesebb pontja az utolsó boldogmondás: „boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért”. Attól a perctől kezdve, hogy beléptünk ebbe az Országba, folyamatosan a Király lábnyomában kell járnunk, üldöznünk, szaladnunk kell az Igazság után, hogy sose tűnjön el a szemünk elől, hogy mindig lássuk, merre megy, mert csak így tudunk haladni, fejlődni, az Ő vezetésében járni. Így ismerhetjük meg a nekünk adott Országot, így ismerhetjük meg saját életünket, így teljesedhet be minden nekünk adott ígéret, így válhat élővé az Ige szava. Így lehetünk boldogok... Boldogok, vagyis minden üdv, 

A "boldogok" szó helyett ma inkább az "áldottak" szó lenne megfelelő - a görögben: 3107 μακάριος (makarios) 
Angolul is a "blessed" szót használják, ami "áldottat" jelent.

Üdvözlök minden kedves olvasót!

Azért indítottam ezt a blog-ot, mert szeretném minnél több emberrel megismertetni azokat az Isten igazságaival, beszédével kapcsolatos dolgokat, amelyek nagyon régóta el vannak ferdítve a különféle egyházak, gyülekezetek által, amelyek a Sátán zsinagógái.
Olyan dolgokat fogok veletek megosztani, melyek első olvasásra furcsának tűnhetnek, ám ha valós értelmében vizsgáljuk, értelmezzük az igét, mindenféle ezoterika,meg avatara, meg vallás, hamis tanok nélkül, akkor láthatóvá válik, hogy mennyire "egyszerűek" az Isten igéinek(beszédeinek) az átláthatósága.
Minden esetben kizárólag, az Isten beszéde lesz alapul véve és az adott kornak a történelme, hiszen ezen ismeret nélkül, nem lehet pontosan értelmezni, átlátni bizonyos helyzeteket, történéseket.Sajnos annyira eltorzították a világ magas rangú, háttérhatalmi szervezetei(ENSZ,Máltai lovagrend,Jezsuita társaságok,Vatikán) tanai által az igazság, hogy több száz éve, vagy 1000éve hitetésben, tartják az Istent kereső embereket az egész világon.
Sajnos, azt tapasztalom, hogy az olyan emberek, akik ezekben a hamis tanokban élő embereknek a szemeikre(szellemi értelemben) egy lepellel van takarva, ami miatt képtelenek meglátni az igazságot.

Remélem, hogy ez a blog sok mindenkinek a hasznára fog válni, sok mindenkihez el fog jutni, ami által le hull az a lepel a szemeik elől.

Isten áldása legyen mindannyitokon!

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata