BOLDOG MONDÁSOK JELENTÉSE
A Boldogmondások célja és üzenete azonban nem egy lelki felemelés, egy megnyugtatás, egy vigasz, mely kielégíti az érzelmek szintjét, hanem egy komoly felhívás szellemben arra, milyen is kell, hogy legyen/lehet a tanítványi életút. Nézzük sorra, kik is a boldogok?
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.”
Lelki szegények. E szóösszetételt sosem tudtam hova tenni. Hiszen ha valaki szegény lélekben, az olyan, mintha érzelmeiben, gondolataiban üres, sivár, élettelen lenne. Az ilyeneké a mennyek országa?! A „szegény” szóra a héber egy olyan kifejezést használ, mely azt jelenti: szelíd, szerény, alázatos, kegyes, fáradozó. Ennek a főnévnek az igei alakja pedig azt jelenti: foglalkozni valamivel, gondoskodni valamiről, véghezvinni, kikutatni, bizonyítani valamit, tanúskodni, kiáltani. Továbbá ez a szó fejezi ki a „felelni” igét az ember részéről, és ezt a szót használja arra is, mikor Isten meghallgat. A lélek szó helyén pedig a szellem szó áll, mely képes kapcsolatban lenni Istennel. Így ezt a mondatot úgy fordíthatnám: Boldogok, akik szellemben felelnek (Istennek), mert övék az egek királysága. Felelnek, vagyis a szellemük élő kapcsolatban van Istennel. Felelnek, válaszolnak, vagyis engedelmesek Isten szavának. A szellemük foglalkozik az Igével, aktív, cselekvő életet él, bizonyságként, tanúságként van jelen ebben a világban, fáradozik Isten országának, az „egek királyságának”, Krisztus Testének az építésén. Kutatja, keresi Isten szavát és véghez is viszi azt. Az ilyen ember szellemi életére tud Isten válaszolni, s boldog az az ember, ki így él, mert övé a mennyeknek országa, az egek királysága. Az egek királysága, birodalma és uralma, melynek feje Jesua HaMassiah, s melynek állampolgárai lehetünk már itt a földön, hiszen ez a királyság köztünk, bennünk él.
„Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak.”
A sírás mindig általában valami fájdalom kifejezése. Kesergés, szomorúság válthatja ki belőlünk. A héber szövegben a „sír” szó helyén a „gyászolni” ige szerepel. A gyász pedig mindig egyfajta elengedéssel jár. Ha pedig elenged valamit az ember, az már nem köti, szabad lesz. Ennek a szónak a további jelentése még: folyó, folyam, gyepes hely, rét, liget. Vagyis ha elengedtem, ami kötött, a bezártságomból Isten tágas térre tud vezetni. Ha hagyom, hogy azok a lelki dolgok, melyek kötöttek abban, hogy megértsem, felfogjam és elfogadjam a szellemit, eltűnnek, s a folyó sodrásában semmivé vállnak, akkor Isten úgy üdíti fel a szívem, hogy a száraz, kies puszta virágzó rétté, ligetté változik. A „megvígasztaltatnak” szó azt jelenti: „megelégíttetnek”. Vagyis Isten szellemben megelégít, betölt, és nem hagy bennem semmi űrt, ha kész vagyok a lelki dolgoktól szabadon élni. Ha hagyom elúszni a saját vágyaimat, akaratomat, és elengedem kezemből mindazt, amihez görcsösen ragaszkodom, akkor Isten nemcsak szellemben emel fel és erősít meg, hanem új, Tőle jövő érzéseket, vágyakat ültet a szívembe. És kiformálódik az az én-képem, mely az Ő terve szerinti. Így a szellemem uralja a lelkem és a testem, és az egész lényem egységében összhangban van magával. Az értékek a helyükre kerülnek, és a szellemi dolgok fontosabbá válnak a lelki, testi dolgoknál. Úgy is mondhatnám, boldogok, akik elengedik a saját lelki dolgaikat, mert megelégíttetnek szellemben.
„Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.”
Szelídek. Ismét az a szó szerepel itt, mint a szegényeknél. Vagyis aki alázatos, szerény, jámbor, tűrő, szenvedő. Aki nem elszenvedője és áldozata az őt érő eseményeknek, hanem kész küzdeni, kitartóan fáradozni azon az úton, melyet Istentől kapott. Aki nem veszi félvállról az Igét, hanem foglalkozik vele, és nemcsak a tudatáig, az elméig hatol, hanem a szív legmélyebb részéig. Mert az ilyen ember örökli a földet. A „föld” szó alatt itt nem ezt a földi bolygót kell értenünk, vagy egy földrajzilag behatárolható területet. A héberben ezen szó alatt az „erec” szó szerepel, mely kifejezetten Kánaán földjét, az Ígéret Földjét jelenti. Megkülönböztetett, kiemelt terület, mely nem fogható semmihez. A tanítványi úton a nekünk ígért föld az elhívásunk területe. Örökségül bírjuk-e, elfoglaltuk-e, tulajdonunk, sajátunk lett-e az elhívásunk? Hiszen az „örökölni” szó annyit jelent, tulajdonává, sajátjává tenni. Sajátunknak érezzük-e azt a szolgálatot, amit teszünk? Azonosulok-e azzal a feladattal, amit Isten rám bízott? Eggyé válok- e vele? Hiszen az elhívásom területén tud csak igazán kibontakozni a lényem. Ott és abban teljesedhet ki mindaz, amivel Isten megajándékozott. Minden adomány, szellemi, lelki, testi akkor tud működni és gyarapodni, ha a nekem rendelt helyen, a saját szolgálati területemen élek. Amit a sajátomnak, enyémnek érzek, s ami mások számára gyümölcsöző. Igen, boldogok, akik fáradoznak a szolgálatukban, mert sajátjukká válik az elhívásuk.
„Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.”
Éhezni. Több ez, mint a napi betevő falat utáni éhség érzet. E szó azt jelenti: szűkölködni, koplalni, hiányt szenvedni. Hosszú ideig nélkülözni. Szomjazni. Nem csupán szomjasnak lenni, hanem már kiszáradttá, szárazzá válni. E két fogalom már közelít az élettelenséghez. Hiszen ha nem időben jön a segítség, az eredmény halál. A mi szellemünk is átélt már halál közeli állapotot, amikor úgy éreztük, ha nem történik változás, elveszünk. Sóvárogtunk, vágyódtunk az igazság után, mely nem emberektől jövő magyarázatok, filozófiák áradata, hanem az az eredeti, tiszta, hamísítatlan, egyetlen Igaz, maga Jesua HaMassiah. Az igazság, a „cedek” szó nem más, mint a törvény, a rend, a győzelem, a hatalom, az üdv és az áldás szava. A kiszáradt, élettelen szívünk ezután a törvény után sóvárog, hogy életünkben helyreálljon a rend, és Jesua HaMassiah győzelme egész lényünkre kiterjedve hatalmat, uralmat vegyen felettünk, mely üdvöt és áldást ad. Ebben az Igazságban, Krisztusban elégíttetik meg az életünk. Megelégíttetik, ami azt jelenti, betöltetik. Az az űr, az a nihil megszűnik, mert Krisztus Szelleme tölti be. Az üres szív az igazsággal, a törvénnyel töltetik be, mely elhozza számára az áldást. A száraz, szomjas szellem megáztatott lesz, mely képes az Ige magvát befogadni és élővé tenni. Képes az életet befogadni és az életet tovább adni. Mert boldogok, akiknek kiszikkadt, elszáradt szellemük sóvárog a Törvény igazsága után, mert ők betöltetnek Krisztus Szellemével.
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”
Irgalmasok. Szó szerint a könyörület gyakorlói, tulajdonosai. Az irgalmasság nem más, mint a könyörület, szeretet, megszánás, anyaméh szava. A szeretet azon fajtája, mely mint az anyaméh, ölel körül, táplál, véd, óv. A megfogant életet védi és őrzi a születésig. Az irgalmasság gyakorlói is ezt teszik. Szeretettel óvják azt az életet, akiben az Ige megfogant és elkezdett növekedni. Táplálják, gondoskodnak róla, védik, hogy semmi káros hatás el ne érje a születésig. Belülről óvják. Nem kívülről időnként megszemlélik és tanácsolják, hanem ott vannak Krisztus Testében a legbelsőbb helyen, hogy a megfogant hívő életet szeressék, óvják, táplálják, s ez az élet kész legyen a születésre, az újjászületésre. Nem tántorítják el, hanem támogatják. Nem nézik le, hanem felemelik. Nem lökik el, hanem megölelik. Nem hagyják egyedül, hanem testvérré vállnak. Ezek azok, akik boldogok, mert őnekik is ebben volt/van/lesz részük.
„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.”
Tiszta szív. Tiszta, ami annyit jelent, világos, kiválasztott, elválasztott, elkülönített. Szív, mely a szellem jelképe, az erő, a bátorság, a gondolat, a képzelet, az elhatározás központja, az ember egész lénye, életének közepe, mozgatója. És az az ember, akinek a sötétségtől elválasztott, elkülönített, megszentelt szíve van, melyekben mindenben világos gondolat, képzelet és elhatározás él, melyet átjár a tiszta erő és bátorság, az meglátja Istent. Erre a látásra a „chaza” szó szerepel, mely kifejezetten a szellemben való látásra vonatkozik. Azt jelenti: látni, figyelni. A látomás, a látnok szó gyöke ez, maga a prófétai látomás Isten megjelenéséről. További jelentése még: kinyilatkozás, megjelenés, szövetség. Ez a fajta látás az, mely ismeri Isten tervét, akaratát. Legtöbb esetben a Biblia a prófétákat illeti meg ezzel a látás szóval, hiszen ők álltak közvetlen kapcsolatban Istennel. Jesua szavai által pedig azt üzeni, hogy mindazok, akiknek szívük, egész lényük, életük világos, megszentelt, a világtól elkülönített, tiszta, azok látják Istent. Látják az útjukat, látják az Ő tervét, közel vannak Őhozzá, szoros, elválaszthatatlan kapcsolatuk van Istennel, látják a következő lépést, mert szövetségben vannak Ővele. Boldog az, akinek ilyen elkülönített, kiválasztott, megszentelt és világos az egész lénye, mert az Istennel kötött szövetségében látja az Ő tervét, akaratát és kinyilatkozatását élete minden lépésében.
„Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.”
„Oszé salom”, vagyis „akik békét teremtenek”. E héber kifejezést legtöbbször Isten jogkörének és tevékenységének tulajdonítják, mert Ő az, aki az egyedüli békét tudja adni mind a földön, mind az egekben. A zsidóság szívében évezredek óta élő békevágy nem csupán egy fegyverszünetet, egy időszakos megállapodást jelent. A „salom” szó egy olyan békét takar, mely egy állapotot, egy állandóságot jelez, melynek nincsen vége. A próféciák erről a békéről beszélnek, melynek eljövetelét a Messiás hozza el. E messiási békét említi itt Jesua. Vagyis azok, akik a Messiás uralma, Jesua HaMassiah uralma alatt élnek, a Békesség képviselőivé vállnak. A „salom” szó pedig annyit jelent még: frigy, barátság, egészség, teljesség, üdv, jóllét. Ennek a cselekvőivé, képviselőivé lesznek azok, akik a tanítványi úton elindultak és járnak. Az Örökkévalóval kötött frigy Jesua HaMassiah által teljessé, egészségessé teszi őket szellemben, lélekben, fizikálisan egyaránt. Megélik, mit jelent a barátság, mit jelent a szövetség. S nemcsak megélik, hanem mindezt készek tovább adni, cselekedni. A Messiás Király uralmát viszik ennek a világnak. Az ilyenek Isten fiainak hívatnak, mert magában a Békességben élnek, és életükkel Őt képviselik, bárhová is mennek. Boldogok, akik a Krisztussal kötött frigyben a Messiás békéjével szolgálnak mások felé, mert ők egyek a Fiúval, és Isten fiainak neveztetnek.
„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.”
Szenvedni. Ismét egy olyan szó, mely nem sok pozitív jelentéssel bír. Azonban itt sem egy testi-lelki szenvedő hívő útról van szó, melynek a vége majd a szép mennyország. Nem elsősorban egy kívülről jövő háborús üldöztetésre kell gondolnunk. A „háborúságot szenvedni” szó helyén az az ige szerepel, ami azt jelenti: kergetni, üldözni, szaladni valami után, igyekezni, (fel)keresni. Ez a kifejezés szerepel 5Móz. 16,20-ban is, amikor szintén az igazság követéséről ír: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.” Vagyis kergesd az igazságot, szaladj utána.
Az „igazságért” kifejezés alatt pedig az áll: az igazság lábnyoma, lépése, következménye, bére, jutalma. Vagyis az Igazság lábnyomát kutatni, keresni. Szaladni az Igazság után. Az Igazság lépésében járni, igyekezni, szaladni utána, és annak következményében, bérében és jutalmában élni. Nem megelégedni rész-igazsággal, nem beérni rész- szavakkal. Az Igazság lábnyomában járni, Krisztussal együtt lépni, olyan közel lenni Hozzá, hogy a lépésem az Ő lábnyomában van. Követem szorosan mindenben Őt, szinte Hozzá ragadva, csak Őt látva. Ez az „üldözés” nem kívülről jön, nem mások üldöznek engem az igazságért, hanem én szaladok az Igazság után. Engem kényszerít belülről a Szent Szellem, hogy keressem, szaladjak Krisztus lábnyoma után. És ahol az Ő lábnyoma van, ott az Ő uralma érvényesül. Ez az üldözés a bensőmben fakad, hogy igyekezzek, szaladjak, hogy minél szorosabban a Mester után mehessek, az Ő vezetésében tegyem meg minden lépésemet. Egy felhívás ez arra is, hogy a hívő élet nem egy lassú, pihentető, ellazító sétaút. Nem lehet megállni, mert úgy egyre csak nő a távolság Krisztus és köztem. Igyekeznem kell, hogy lépést tartsak, hogy ha kell, szaladjak, kergessem, keressem, el ne engedjem. De ehhez kell az a belső Tűz, a Szent Szellem ereje, mely késztet, mely nem hagy ellustulni, ellangyosodni, eltunyulni. Boldogok, akik keresik, kergetik az Igazságot, szaladnak a lábnyomában, mert övék a mennyeknek országa.
„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.”
A 8 általános boldogmondás után az utolsó vers személyessé válik. Eddig egy felsorolást kaptunk: boldogok, akik… És most egy személyes megszólítás jön: boldogok vagytok, ha… E személyes üzenet nem véletlenül az ezt megelőző vers után következik. Jesua pontosan az utolsó, 8. boldogmondást teszi személyessé, mintegy nyomatékosítva annak tartalmát és fontosságát. A szidalmazás elsődleges jelentése a héberben az elvetés, megvetés, gúnyolás. Így értelmezhetném a szidalmazást és háborgatást egy külső támadásnak, kívülről jövő szorongattatásnak, az emberektől jövő elvetésnek, megvetésnek, lenézésnek, kiközösítésnek. E mondatban azonban sokkal inkább a belülről fakadó ösztönző erőt érzem. A szidalmazás szó további, főnévi jelentése: késő ősz, képletesen az érés időszaka. S ha e két szót (szidalmaznak és háborgatnak) újra értelmezem, azt mondhatnám, boldogok vagytok, ha hagyjátok megérlelni magatokat és engeditek, hogy az a belső Tűz működjön az életetekben, mely hajt, kerget, hogy szaladj az Igazság után. A „minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem” pedig szó szerint úgy adható vissza: „minden hűtlen rossz szótól és dologtól elkülönítettek vagytok az én nevemért”. Vagyis nem énrólam mondanak hazugságot és rosszat Jesua miatt, hanem maguktól a hűtlenektől, a hűtlenné válóktól, a hazugok rossz dolgaitól, szavaitól vagyok elkülönítve. A hűtlenektől, akik hűtlenné válásukkal a hazugság szolgájává váltak. Azonban már eleve el sem érnek a hazug szavak, éppen azért, mert a Szent Szellem érlelésében és Krisztus Igazságában elkülönített, védett vagyok minden hazugságtól az Ő, Jesua HaMassiah nevében. E névben van az Igazság, mely mindig, mindenkor védelmet és erőt ad a Hazugság felett. A Hazugság Atyja, a Sátán így nem érhet el semmilyen eszközzel, ha az életemben érvényre jutott Krisztus igazsága, és a Szent Szellem érlelő munkája működik bennem. Ezért zárja Jesua így a szavait: Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. Mert a prófétákat is az a belső Tűz, Isten Szelleme „háborgatta”, vezette és késztette őket, hogy az Igazság hírnökei legyenek. Elkülönítettek és mindenben védettek voltak a Hazugságtól, a Sátán minden támadásától. A Szent Szellem érlelet őket, hogy mikor, mit és hogyan tegyenek, hogyan készítsék az utat az egyedüli Igaznak. „Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben”. Ez a fajta öröm pedig az a szellemi öröm, amelyben érzem, hogy szolgálatomat, feladatomat betöltöm, a nekem elrendelt helyen vagyok, élek, és a jutalom az a fizetség, az a bér, az a zsold, mely nem fogható semmi emberi, sem fizikális, sem lelki mértékhez. Szellemben adatik, és szellemben emel fel egyre közelebb az Atyához. Ez a fajta öröm az az öröm, melyet a Szentélyben éltek meg, mikor áldozatot mutattak be, és Isten színe előtt örültek. Az „öröm” szava azt jelenti még: kör, keringés. Aki ebben az örömben részesül, az benne van a körben, az egységben, az egészben. Benne van Krisztus Testének a vérkeringésében. S az tud ebben az örömben lenni, aki belülről éli meg a tanítványi, hívő életét, s nem külső szemlélődő, szimpatizáns.
Az elhangzott 8 boldogmondás, mely általánosságban szól az emberhez, egy gyönyörű leírása a hívő életút szakaszainak egy csodaszép keretbe foglalva. E keret kezdete és vége ugyanaz. Az első és utolsó boldogmondás a mennyek országáról szól, arról, hogy kié a mennyek országa. A „lelki szegényeké”, azoké, akik készek felelni Isten hívó szavára és elindulnak a tanítványi úton. Akik válaszolnak, akik engedelmesek Neki. Akik számára fontos Isten Szava, és az Igének nemcsak hallgatói, hanem megtartói. És azoké, „akik háborúságot szenvednek az igazságért”. Vagyis akik üldözik, kergetik az igazságot, szaladnak utána, hogy mindig, mindenkor Krisztus lábnyomában lehessenek. A boldogmondások kezdete és vége ugyanaz. A kiindulási pont és a cél ugyanaz: a mennyeknek országa.
Hívő életünk elindulásakor, megtérésünk során, amikor megszületik bennünk az „igen”, amikor felelünk, válaszolunk a hívó szóra, az egek királyságának, a mennyek országának állampolgárai leszünk már itt e földi létben. Egy országhoz tartozunk, melynek meg kell ismernünk a szellemi törvényeit, alkotmányát, határait, jellegzetességeit, s melyben jogaink és kötelességeink vannak. A boldogmondások folytatásában lépésről-lépésre látjuk a tanítványi út szakaszait. Ahogy engedelmeskedett és igent mondott az ember, a következő lépés az elengedés. „Boldogok, akik sírnak”, vagyis hagyják elengedni azokat a lelki dolgokat, melyek gátolták őket, hogy szellemben tovább tudjanak menni. Aztán a következő mérföldkő: „boldogok a szelídek”, vagyis azok, akik kitartóan, alázattal foglalkoznak az Igével, szívük, szellemük legmélyéig hatol, hiszen ők azok, akik meglátják elhívásuk területét. Egyre beljebb és beljebb kerülnek Isten országába, Krisztus Testébe. S ahogy egyre beljebb kerülnek, már csak az Igazság után vágyódnak, „boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot”, s melynek rendjében és törvényében betöltetik az életük. Kezdik megismerni a törvényt, annak üzenetét, és egyre inkább felépül, helyreáll bennük saját identitásuk, helyük, feladatuk Krisztus Testében. Aztán ez a törvény, az igazság nemcsak ismeretté, hanem szívbe írt törvénnyé válik. Megélik, mit jelent az irgalmasság, a könyörület, a szeretet gyakorlása. Mivel önmaguk a saját helyükön, Isten szerinti rendben vannak, képesek mások felé szolgálni, alázattal, odaadással, körülölelő szeretettel, mert „boldogok az irgalmasok…”. Fontossá válik számukra a másik szellemi állapota, újjászületése és elindulása a tanítványi úton. Aztán egyre inkább otthonukká lesz ez az ország. „Boldogok, akiknek szívük tiszta”, mert elkülönített, kiválasztott, elválasztott a sötétségtől, és képes látni Isten tervét. Látja mindazt, amit kinyilatkozatott az életére, útjára nézve. És békéje van. Mindent átfogó, betöltő békéje, hiszen a helyén van, végzi az elhívását, teszi a feladatát. Ezt a békét viszi magával, bármerre jár, mert „boldogok, a békességre igyekezők”. Ennek a tanítványi útnak talán a legjellegzetesebb pontja az utolsó boldogmondás: „boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért”. Attól a perctől kezdve, hogy beléptünk ebbe az Országba, folyamatosan a Király lábnyomában kell járnunk, üldöznünk, szaladnunk kell az Igazság után, hogy sose tűnjön el a szemünk elől, hogy mindig lássuk, merre megy, mert csak így tudunk haladni, fejlődni, az Ő vezetésében járni. Így ismerhetjük meg a nekünk adott Országot, így ismerhetjük meg saját életünket, így teljesedhet be minden nekünk adott ígéret, így válhat élővé az Ige szava. Így lehetünk boldogok... Boldogok, vagyis minden üdv,
A "boldogok" szó helyett ma inkább az "áldottak" szó lenne megfelelő - a görögben: 3107 μακάριος (makarios)
Angolul is a "blessed" szót használják, ami "áldottat" jelent.
