AZ IGAZI BÖJT
(1.RÉSZ)

Van az, az ige vers az Ószövetségből, ami arról beszél, hogy az Isten szerinti böjtölés, hogy micsoda, és hogy ez megegyezik, hogy ez rá mutat arra, hogy a szüntelen imádkozó élet, és a böjtölő életforma, hogy az Isten Fiának a beszédein való gondolkodás, és az által való élés, és a böjtölés pedig a világ kívánságairól, a világban levő dolgok kívánásáról való lemondás.

Ézs 58:1 Kiálts teljes torokból, ne kíméld! Emeld föl hangodat, mint a kürt, és jelentsd ki népemnek bűneit és Jákób házának vétkeit!

Tehát itt meg állunk egy pillanatra, gondolom, hogy szembetűnik mindenkinek, hogy Jákob házának a vétke, tehát a Németh Sándor hazugságaival ellentétbe, a Jákob háza nem volt olyan tiszta amilyennek ők beállítják, ők bűnbocsánatra, és örök életre méltók nem voltak egyáltalán.

Ézs 58:2 Ők mindennap keresnek engem, és szeretnék megismerni útjaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot cselekszik, és nem hagyja el Istene törvényét. Igaz ítéletet kérnek tőlem, és Isten közelségét kívánják.

Látjátok, itt is igaz az, hogy csak a szájukkal szerették az Istent, de a cselekedeteikkel tagadták, tehát, hogy az egy olyan nép volt, ami szerette volna megismerni az Isten útját,
az Isten dolgát, szeretett volna igazságban járó, igazságot cselekvő nép lenni, ami nem hagyja el az Istent, hogy ha kérik majd az Istent, akkor majd Ő a közelségével válaszol neki, de nem ez történt egyáltalán

Ézs 58:3 Miért böjtölünk, ha te nem nézed, miért gyötörjük lelkünket, ha te nem tudsz róla? Íme, böjtölésetek napján kedvteléseiteket űzitek és robotosaitokat hajszoljátok.

Ez is azt hiszem önmagáért beszél,hogy megkérdezik az Istent,hogy miért böjtöljünk,hogy ha te nem tekintesz a mi böjtölésünkre,és lelkünknek a gyötrésére,és akkor Isten vissza válaszol,hogy amikor ti böjtöltök,akkor ti a böjtölésetekkor ti a saját kedvteléseiteket űzitek,és tehát ugyanazokat a dolgaitokat művelitek,és hajszoljátok.

Ézs 58:4 Íme, pereskedve és versengve böjtöltök, és gonoszul, ököllel sújtotok le. Ne úgy böjtöljetek, ahogyan ma, ne úgy, hogy hallani lehessen hangotokat a magasságban!

Idekapcsolódik az, hogy mikor megfeddte őket a Megváltó, hogy hát azért böjtöltök, hogy az arcotokat eltorzítva, lássa a nép, és akkor ilyen nagy megszentelődött rabbinak tekintsenek benneteket, akik tudják az igazságot, és szentül élnek, és az embereket be tudták ezzel a trükkel csapni, de az Istent nem tudták,

Ézs 58:5 Hát ilyen az a böjt, amelyet én kedvelek, és ilyen az a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, és zsákot vesz föl, és hamut terít maga alá, azt nevezed te böjtnek és az ÚR kedves napjának?

Ézs 58:6 Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz?

Milyen megható, hogy Isten vélekedése a böjtről mennyire más, hogy Ő nem gyönyörködik abban mikor az emberek gyötrik a testüket, hogy nem esznek, nem isznak,meg eljátsszák a nagy felfuvalkodott hóhányót, a hazugságokat terjesztő vallási vezetőket,
hanem abban gyönyörködik az Isten, amikor az ember a saját maga fontos dolgairól lemond,annak való robotmunkának a végzéséről,és azt mondja, hogy hát nem az a böjt amit kedvelek,hogy megnyitod a gonoszság bilincseit,

Tehát, hogy elmondod az embereknek azt, hogy a bűn, amiben élnek fogságban tartja őket, és ez miatt halálra vannak ítélve, és az ítélet vár rájuk, és hogy ezzel az információval motiválni lehet az embereket, hogy hagyjanak fel a bűncselekvéssel, a bűnös életmóddal,
tehát ez jelenti azt,hogy megnyitni a gonoszságnak a bilincseit,megoldod az iga köteleit,tehát amikor látjuk,hogy valaki mellettünk szenved,ahelyett,hogy jó keresztényként beülünk a gyülekezetbe,azonnal elrohanunk mikor látunk valakit szenvedni,ez a tendencia ma már a kereszténységbe,

Ha látnak valakit szenvedni, elrohannak a gyülekezetbe, és azonnal neki állnak énekelni, táncolni, meg szórni a pénzt a vezetőknek az életére, és akkor azt hiszik, hogy majd ezért meghallgatja az ő imádságukat, hogy majd megsegíti azt az embert, aki az iga alatt nyög, és szenved a bajaiban.

Az Isten aktív követőket, aktív tisztelőket keres, akik az Isten természetében élve, és az Ő igazságaiban élve tisztelik az Istent, az Atyát, ugye ezt mondja az ige is, és be kell fejezni az ide-oda rohangálást, ide-oda járkálást, és el kell kezdeni a környezetünkben körülnézni, hogy kinek van szüksége bármilyen dologra, kinek van szüksége lelki tanácsadásra, ki az, aki keresi az üdvösséget, és még nem találta meg, és látszik az életén, hogy egy elszánt, összetört élet, ami akkor is tűzön-vízen keresztül is megtartotta az igazsághoz való ragaszkodást.

Tehát akkor az ilyen embernek megnyitni a mennyországot, és segíteni neki abban, hogy a viselkedésével, felfogásával hogyan engedelmeskedjen az Istennek, hogy így azt az Istent megtalálja, akit keres az, az ember, azt mondja, szabadon bocsátod az elnyomottakat, ugye beszéltünk arról, hogy sátán az emberiség elnyomójának, taposójának van nevezve az egyik próféciában, t.ehát azok, akik ennek a világnak a gyötrésétől szenvedtek el lettek nyomva, másodsorban a gyülekezetekben, az ilyen embereknek el kell mondani, hogy ne rendeljék alá magukat ezeknek az erőknek és hatalmaknak, mert Istennek nem az a célja, hogy az ember az egész életen keresztül egy ilyen elmarasztalásban, egy ilyen kordába tartásban legyen, ahol az ember személye teljesen eltűnik,

Ézs 58:7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől.

Ézs 58:8 Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ.

Íme Hermász pásztorától (Ókeresztény) példázat:

 V. PÉLDÁZAT

54.

I. 1. Böjtölésemben egy hegytetőn ültem, és hálát adtam az Úrnak mindenért, amit tett velem, majd a Pásztort láttam ott, hogy mellettem ült, és megszólított: Miért jöttél ki ide ilyen korán? Mert stációt tartok – válaszoltam rá. Mi az a stáció?

2. Böjtölök, Uram, – mondottam. – Miben áll a te böjtölésed, hogyan böjtölsz? – Ahogyan szoktam, úgy böjtölök Uram.

3. – Nem tudtok ti Istennek tetszően böjtölni, mert ez a böjtölés semmit sem ér; haszontalan az, ahogyan ti böjtöltök. – Miért mondod ezeket, Uram? Azt mondom neked – folytatta –, nem böjtölés az, ahogyan ti gondoljátok, de megtanítalak tégedet arra, hogy milyen az Úr előtt kedves és tökéletes böjtölés. Igen, Uram, – válaszoltam – jót teszel velem, ha megismerhetem az Istennek tetsző böjtölést. Halljad hát – mondotta.

4. Az Isten nem akar ilyen hiábavaló böjtöt, mert ezzel a böjtöléssel semmi igazságosságot nem cselekedtek az Isten színe előtt. Az Úrnak tetszően így tudsz böjtölni:

5. Életedben semmiféle rosszat ne tegyél, hanem tiszta lélekkel szolgáljál az Úrnak, tartsd meg a parancsolatait, járj az ő törvényei szerint, és semmiféle rosszra irányuló vágyódás ne merüljön fel a szívedben. Bízzál az Istenben, mert ha ezeket megteszed és féled őt, távol tartod magadat minden rossz cselekedettől, és így neki fogsz élni. Ha megteszed ezeket, nagy és Istennek tetsző böjtöt tartasz.

II. 1. Halljad hát a példázatot, amit a böjtöléssel kapcsolatban mondok el néked! 

2. Egy ember, akinek sok szántóföldje és szolgája volt, a földje egyik részében szőlőt telepített. Majd kiválasztotta az egyik tiszteletben álló és megbízható szolgáját, útra kelés előtt magához hívatta és ezt mondotta neki: Vedd kézbe a szőlőt, amit ültettem! Visszatérésemig karózd meg, mást ne is tegyél vele. A parancsomat viszont tartsd meg, ennek fejében szabaddá teszlek! Kiment pedig a rabszolgának ura az eltávozásra. 

3. Elutazása után a szolga fogta és megkarózta a szőlőt, amikor a karózást befejezte, látta, hogy tele van gyomnövénnyel.

4. Így gondolkodott magában: Az uram parancsát már megtettem, de most fölásom a szőlőt, felásottan jobban fog kinézni, és a gyomok nélkül több termést is ad, mert így a gaz nem tudja elfojtani. Fogta magát és felásta a szőlőt. Kitépett minden gyomnövényt, ami csak ott volt a szőlőben. Így a szőlőskert szebb lett és fejlődött, mivel nem volt gyom közötte, ami elfojthatta volna.

5. Bizonyos idő elteltével visszatért a szántóföld és a szolga ura, és kijött a szőlőbe is. Amikor meglátta a szépen karózott szőlőtőkéket, és azt, hogy felásta, meg a gyomnövényeket is kitépte közüle, hogy ezáltal a szőlő szépen fejlődött, igen megörült a szolga munkájának.

6. Odahívta szeretett fiát, aki az örököse volt, meg a barátait, akik a tanácsadói voltak, és elmondta nekik, hogy mit parancsolt meg a szolgájának, és mennyit talált elvégezve ott. Azok a szolgával együtt örvendeztek, hogy ilyen tanúságot tett mellette a gazdája.

7. Elmondta azt nekik: – Ennek a szolgának megígértem, hogy szabaddá teszem, hogyha parancsaimat megtartja, amelyeket neki megparancsoltam. A parancsaimat megtartotta, sőt még többet is dolgozott a szőlőmben, és ezzel örömet szerzett nekem. Ezért a munkájáért én a fiam örököstársává akarom tenni, mivel helyesen gondolkodott, amikor nem hagyta azt (a gazban), hanem megmunkálta.

8. Ehhez az elhatározáshoz a tulajdonos fia is szívesen hozzájárult, hogy a szolga örököstársa legyen a fiúnak.

9. Néhány nap elteltével lakomát rendezett a ház ura, és a lakomáról ételt küldött a szolgának. Ő átvette az urától kapott ételeket, csak annyit tartott meg magának abból, amennyire szüksége volt, a többit pedig továbbadta szolgatársainak.

10. Szolgatársai az étel átvételekor igen megörültek, majd imádkozni kezdtek érte, hogy Ura még inkább kegyébe fogadja, mert így bánt velük is.

11. Amikor a történtekről tudomást szerzett a szolga ura, ismételten örvendezett annak magatartásán. A ház ura újra összehívta barátait, és elmondta nekik a szolga tettét, amit a neki küldött ételekkel tett. Azok akkor még nagyobb örömmel hozzájárultak ahhoz, hogy a szolga az ő fiának örököstársa legyen.

III. 1. Azt mondtam neki: Uram, nem értem én ezeket a példázatokat, és nem is tudom felfogni, ha nem tárod fel előttem.

2. Mindent fel fogok tárni előtted – mondotta – mindazt, amit elmondok néked, meg is mutatom. Tartsd meg az Úr parancsolatait, akkor majd kedves leszel színe előtt, és nevedet felírják a parancsait megtartók sorába.

3. Ha pedig az Úr parancsain kívül még valami jót teszel, még nagyobb dicsőséget szerzel magadnak, és így dicsőséged nagyobb lesz az Istennél, mint ezek nélkül lenne. Ha tehát az Úr parancsolatait megtartván, még ezeket a jó tetteket is megteszed, örvendezni fogsz, mert megtetted azokat az én parancsolataim szerint.

4. Uram, amit te parancsoltál nekem – mondottam neki –, azt megtartom, mert tudom, te velem leszel. Veled leszek – válaszolta –, mivel te olyan készséges vagy arra, hogy a jót tedd; és mindenkivel vele leszek, akikben ez a készség megvan.

5. A böjt pedig az Úr parancsolatainak megtartásából áll, és ez nagyon jó. A böjtöd ilyen legyen:

6. Mindenekelőtt a gonosz beszédtől és minden rossz utáni vágyakozástól óvakodjál, a szívedet pedig tisztítsd meg ennek a világnak minden hiábavalóságától! Ha mindezt megtartod, tökéletes lesz a böjtölésed.

7. Akkor majd ezeket fogod tenni: megtartasz mindent, ami eddig megíratott: és azon a napon, amelyiken böjtölsz, semmit se vegyél magadhoz, kenyéren és vízen kívül. Az ételeidből, amit szándékozol megenni, számítsd ki arra a napra vonatkozó árértékét, amit csak elköltöttél volna ezen a napon, add az özvegyeknek, meg az árváknak, vagy pedig a szűkölködőknek, így gyakorold az alázatosságot, hogy azok, akik a te alázatosságod következtében kaptak valamit, ami a lelküket megtölti, könyörögjenek érted az Úrhoz.

8. Ha majd így végzed a böjtölésed, ahogyan azt most megparancsoltam, áldozatod kedves lesz az Isten előtt, és ez a böjt már fel lesz írva; az ilyenképpen végzett szolgálat jó, örvendeztető és szívesen fogadott az Úr előtt.

9. Gyermekeiddel és egész házadnépével ilyenképpen tartsd meg! Ha ezeket megtartod, boldog leszel, és boldogok lesznek azok is, akik hallván ezt, megtartják, mert amit csak kérnek az Úrtól, megkapják ők is.

IV. 1. Sokáig kérleltem őt, hogy tárja fel előttem ezt a szántóföldről és a gazdájáról, a szőlőt megkarózó szolgáról, a karókról és a szőlőből kitépett növényekről, a gazda fiáról meg a tanácsadó barátokról szóló példázatát; megértettem ugyanis, hogy mindez valamiféle példázat.

2. Erre ő így válaszolt nekem: Kérdezéseidben igen merész vagy, nem kell teneked mindenről kérdezgetned, mert ami szükséges, hogy feltáruljon előtted, az majd feltárul. Azt mondtam neki: Uram, ha te megmutatod nekem ezeket, de a jelentését nem tárod fel előttem, akkor hiába láttam mindezt, mert úgysem értem, hogy mi az. Hasonlóan, ha példázatokat mondasz nekem, de nem tárod fel előttem azok jelentését, hiába hallottam tőled.

3. Majd ismételten válaszolt nekem: Aki az Isten szolgája, annak szívében az Úr lakozik, értelmességet kér tőle, és ő megadja neki, feltárul előtte minden példázat, és megérti az Úrnak azon szavait is, amelyeket példázatokban mond el; de azok, akik hanyagok és lusták az imádságban, mindent kételkedve kérnek az Úrtól;

4. Pedig az Úr nagyirgalmú és mindenkinek ad, aki kételkedés nélkül kér tőle. Téged a dicsőséges angyal erősített meg, és olyan nagy imádságot kaptál tőle, meg tétlen se vagy, akkor hát miért nem kérsz az Úrtól értelmességet, és megkapnád azt?!

5. Azt mondtam neki: Uram, te vagy itt velem, szükséges, hogy tőled kérjek, és tégedet kérdezzelek, mivel mindent te mutatsz meg nekem, és te beszélsz velem; ha nélküled láttam, vagy hallottam volna ezeket, akkor az Urat kértem volna, hogy tárja fel előttem.

V. 1. Már megmondtam neked – válaszolta –, hogy merész és ravasz vagy, ha a példázatok jelentésével kapcsolatban kérdezel. Mivel ilyen kitartó vagy, feltárom előtted a szántóföld példázatát, meg mindent, ami ide tartozik, hogy ezeket te majd mindenki előtt ismertté tegyed. Halljad hát és értsd is meg!

2. A szántóföld jelenti ezt a világot, a szántóföld ura pedig az, aki mindent megteremtett, elrendezett és megerősített. A fiú a Szentlélek, a szolga az Isten fia, a szőlőtőkék az Isten népe, amit maga az Isten ültetett.

3. A karók az Úr szent angyalai, ők azok, akik népét összetartják, a szőlő közül kitépett gyomnövények pedig az Isten szolgáinak a bűnei. Az ételek, amelyek a lakomáról származnak, a parancsolatoknak felelnek meg, melyeket Fia által adott a népének. Barátai és tanácsadói a szent angyalokat jelentik, azokat, akik az első teremtmények; az Úr elutazása pedig az az idő, ami még megjelenéséig hátra van.

4. Uram, mindez nagyszerű, csodálatos és dicsőséges – mondottam –, de vajon képes vagyok-e mindezt megérteni, még akkor sem, ha olyan értelmes is lennék, Uram – folytattam tovább –, tárd fel előttem mindazt, amit csak kérdezek tőled! Mondd hát, mit akarsz? – válaszolta. – A példázatban miért volt az Isten Fia szolga alakjában?

VI. 1. Halljad hát – mondotta – az Isten Fia nem szolgai alakban volt, hanem nagy hatalomban és uralkodásban. Hogyan lehetséges ez, nem értem Uram!

2. A szőlőt az Isten ültette, ez azt jelenti, hogy megteremtette népét, és átadta a Fiának. A Fiú angyalokat állított melléjük, hogy mindegyikre vigyázzanak, majd sok fáradozással megtisztította azokat bűneiktől, ezzel sok fáradozást szenvedett el, mert a szőlőt senki sem képes felásni fáradozás és küszködés nélkül.

3. Miután népét megtisztította bűneitől, megmutatta nekik az élet útját, és az Atyától kapott törvényeket átadta nekik.

4. Láthatod – mondotta –, hogy ő a nép ura és minden hatalmát az Atyától kapta. A Fiától és a dicsőséges angyaloktól miért kért tanácsot az Úr a szolga örökségével kapcsolatban? Halljad!

5.  A Szent Ős-létező Szellem. Amely minden teremtményt megteremtett, annak Isten egy testben adott lakozást, ahogy Ő kívánta. A test, amelyikben a Szent Szellem lakozott, alá volt vetve a Szellemnek, helyesen szolgálta a Szellemet, szentségben és tisztaságban járt, és így a Szellemet sohasem szennyezte be.

6. Tisztán és szépen élt együtt vele, együtt fáradozott a Szellemmel, amely minden tettében vele volt, így erős és férfias munkával nevelte, és a Szent Szellemmel való közösséget választotta. A test előbbre jutása tetszett az Úrnak, mert az nem szennyezte be magát itt a földön, amíg együtt élt a Szent Szellemmel.

7. Fiától, meg a dicsőséges angyaloktól tanácsot kért, hogy ez a test, amely szeplőtelenül szolgált a Szellemnek, kapjon lakhelyéül egy bizonyos területet (helyet), nehogy szolgálatának a bére pusztulásra adasson. Minden test meg fogja kapni a bérét, amelyet tisztán és szeplőtelennek találnak, és amelyben a Szent Szellem lakozott. 

8. Íme, most már a tiéd ennek a példázatnak az értelme is.

VII. 1. Nagy örömömre van az, Uram, hogy hallottam ennek a példázatnak is az értelmét. Figyelj most reám – mondotta –, ezt a testet őrizd meg tisztán és szeplőtelenül, mert a Szellem benne lakik, tanúságot tesz mellette, és tested megigazulttá teszi!

2. Vigyázz, a szívedben semmi olyan ne kerekedjék fel, ami ennek a testnek a romlására van; és ne élj vissza vele, ne mocskold be! Ha testedet beszennyezed, akkor a Szent Szellemet is beszennyezed, de ha testedet beszennyezed, nem fogsz élni.

3. Mi történik azzal az emberrel, Uram, aki a testét már beszennyezte, mielőtt még ezeket a szavakat hallotta volna? Erre a korábbi tudatlanságára egyedül Isten adhatja meg a gyógyulást, mivel csak neki van erre hatalma.

4. De te tartsd meg mindezt, és a mindenben nagyirgalmasságú Úr meggyógyítja azokat, ha a testedet – és vele együtt a szellemet – a hátralevő időben nem fogod beszennyezni; ezek ugyanis közösségben vannak egymással, az egyik a másik nélkül nem válhat beszennyezetté, ezért mindkettőt őrizd meg tisztán, és így az Istennek élsz.